Zubor Dorina nyerné a szépségversenyt a pécsi vásárcsarnokban

Kevesen mondhatják el magukról, hogy szinte egy vásárcsarnokban cseperedtek fel. Ezen ritka leánykák közé tartozik Zubor Dorina, aki apró óvodásként is már bejáratos lehetett a családi vállalkozásba. Igaz, akkor még csak rácsodálkozott a látottakra, nem is sejthette a jövőjét.

– Irodában képzeltem el magam, amikor középiskolába jártam – árulta el a talpraesett eladó. – Ehhez képest, egyszerre csak itt találtam magam, pontosabban még a korábbi csarnokban, éles késsel a kezemben. 

– Nem veszélytelen „fegyvert” forgat! 
– Így igaz, hiszen párszor már megvágtam az ujjaimat, ez szakmai ártalom, meg tanulópénz is egyben. Különösen akkor kell figyelni, amikor a szalámik külső műbelét húzzuk le a szeletelés előtt, amit már többnyire gép végez. Csorba késsel nem lehet nyesegetni itt semmit, mert az fárasztó, lassú tevékenység. Magam is szoktam fenni az eszközt. 

– Széles az áruskála, de mindet ismeri? 
– Ez csak természetes! Azt nem mondom, hogy éjjel-nappal ilyet fogyasztok, de tanácsokat is szoktam adni a bizonytalan vásárlóknak. Azt meg másképpen nem lehet, csupán tapasztalat alapján. Szerencsére azért nem látszik rajtam, ha néha csipegetek, de mást is eszem. 

– Egész nap sürög-forog, de bírja erővel? 
– Az erőfeszítéseket meg lehet szokni. Sokkal rosszabbul viselem a korai kelést. Ha hétkor nyitni akarok, akkor előtte még számos feladatom akad, de valamit valamiért. 

– Az édesanyjával vannak gyakran párban, ebből még előnye is származhat? 
– Amennyit hoz a konyhára, majdnem annyit el is visz, de inkább könnyebb, mint nehezebb ügy együttműködni vele. Igyekszünk mindent megbeszélni, rugalmasak vagyunk a másikkal. Valamennyi fontos eseményről tudok, mert egyszer majd előrelépek a családi vállalkozásban. 

– A mosolya nem tűnik mesterkéltnek, bár nyilván tanult marketinget is! 
– Egyrészt valóban akadt olyan tantárgyunk, ám nem igazán gyakoroltam ezt a képességet. Szeretem a vevőinket, egyesek meg már miattam is járnak hozzánk, nekik sem okozhatok csalódást. Morcosan nem annyira jó itt álldogálni. 

– Nehéz megbecsülni a napi keresletet, a forgalom mértékét? 
– Na, ez az, amit az iskolapadban lehetetlen elsajátítani! Ünnepnapok előtt, máskor utána, tréfásan azt szoktuk mondani, nálunk is zajlik az „éhezők viadala”. Akadnak kilengések a mennyiségben, de a tapasztalat sokat segít rajtunk. Nem vagyok híve a tömött üvegszekrénynek, a kissé szellősebb megoldást helyezem előtérbe, de a hiánycikk sem jó üzenet. 

– Belakták már a mostani üzletüket? 
– Talán igen, jónak is mondanám. De nagyon várom az első itteni karácsonyt, meg a következő húsvétot. Kíváncsi vagyok, mennyire pörög fel az érdeklődés. 

A számlákon is kiismeri magát

A 2000-ben Pécsett született Zubor Dorina a helyi Radnóti Miklós Közgazdasági Technikumban érettségizett. Szóval ha lát egy számlát, szállítólevelet, adóívet, akkor sem riad meg. Immár két éve tüsténkedik eladóként a família vállalkozásában. Egy tizenhárom éves öccse van. Dorina még hajadon, de párkapcsolatban él. Újabban sportos módon, kerékpárral jár a vásárcsarnokba, mert azzal is időt nyer.