Egyenesen Hawaiiról érkezett a sellyei fesztiválra a jó idő (galéria és videó)

A szombat délelőtt ugyanis előbb a böllérmunkákról, töltésről, fűszerezésről, sütés-főzésről, dél felé pedig már egyre inkább a kóstolásról, ízlelgetésről szólt a 13. alkalommal megtartott ormánsági fehérhurka-fesztivál korábbiaknál egy fél sarokkal arrébb, a termelői piac óriássátra alatt rotyogó üstjei között. 

Amint a sorok között a város polgármesterének kalauzolásával körözgettünk, bele-beleszagolva és kóstolgatva a már félkészen is remekül mutató ínyencségekbe, az igazi különlegesség, a fehérhurka történetéből és készítéséből is kaptunk kis ízelítőt.

– Az errefelé kásás vagy kálomista hurkaként is ismert fehérhurka az ormánsági szegény ember kényszer szülte, egyszerű, de tápláló ételeként került asztalra a múlt századokban a disznóvágásokon. Ahogyan az itteni nép gyászában is fehérbe öltözött, mert ruhája feketére festésére már nem futotta, a takarékoskodás okán került az éppen mutatóba mellétöltött dagadóhoz a már előző este beáztatott filléres fehér kukoricadara (kása) a sertés vastagbelébe, mindössze sóval, borssal, fokhagymával fűszerezve. Az már más kérdés, hogy közben nagyot fordult a világ, és bár a fehérhurka ma is minden ormánsági disznóvágáson ott fortyog három-négy órát az abalében, az a bizonyos filléres fehér kukorica ma már pont ötször annyiba kerül, mint a hagyományos kukoricák, így ma már inkább kulináris különlegességként, semmint takarékosságból készítik – csomagolja némi kultúrtörténeti háttérbe a látottakat Nagy Attila polgármester. 

És bár mind a hét versenyző csapatból próbáltuk kicsikarni a titkot, ez mégoly furfangosan sem sikerült; az alapanyagokat elsorolták ugyan, de az arányokat és egyéb kulisszatitkokat már féltve őrizet minden résztvevő. Amelyek üstjei, asztalai mellett akadtak kuriózumok is, a helyi egészségközpont csapatánál, már a legrosszabbra gondolva talán valódi infúziós állványok sorakoztak – na, jó, megvalljuk, a rájuk kötött ugyancsak eredeti tasakokból nem sós víz csöpögött, hanem fehér és rozé borok folydogáltak. A külcsínre pedig a legutóbbi győztes Sellyei Vadkanok adtak; a vadászcsapat fess egyenkötényben sürgölődött, és a zsűrinek terített asztaluk is jóval elegánsabban virított mindenki másénál.

Ám a szakavatott zsűri tagjainak szemét ezúttal nem sikerült elkápráztatni. A Szabó József (a Tenkes csárda korábbi séfje), Martin Dóra (pécsi szakács), Kovács „Koke” Csaba (sellyei szakács) alkotta trió ízlelőbimbóit ezúttal egy határon túli vendéggárda főztje nyűgözte le a legjobban. A mindenki által eldolgozott fél disznóból készített fehérhurkával, véres és májas hurkákkal, sült kolbászokkal végül a  marosszéki testvértelepülés, Nyárádselye zenekarral is kibővült 13 fős gárdája vívta ki a főzőverseny összetett első helyét. Erdélyi Tor-Túra névre keresztelt csapatuk vezetője, az ottani községközpont, Nyárádmagyarós polgármestere, Kacsó Lajos ugyancsak addig bizonyult kedélyesen bőbeszédűnek, amíg az aranyérmes menü titkáról nem faggattuk – erről aztán csak annyit árult el, hogy a legjobb erdélyi hurkarecepttel érkeztek, amelyet a són, borson, fokhagymán kívül a szívükkel is fűszereztek. 

Az összetett 2. helyet a helyi Egészségközpont, a 3.-at a Vasutasok vívták ki. A Vadkanokat pedig vigasztalhatta, hogy pirított zsemlébe csomagolt, titkos szószba mártott vaddisznóhamburgerüket a bírák is külön dicsérték.

Ahogyan nem győzött áradozni a sok finomságról a fesztivál egyik különleges vendége: a Pécsről elszármazott Temesi Brúnó, nem közelebbről, mint Hawaiiról – ahol ma egy hatalmas fitneszközpont menedzsereként dolgozik – érkezett haza családlátogatóba, és baráti kapcsolatai okán ki nem hagyta volna a fehérhurka-kóstolást. Csupa jót is mondott róla természetesen, huncutul hozzátéve: – Nézzék csak ezt a ragyogó napsütést a télben. Nos, ezt én hoztam, egyenesen Honoluluból…  

És hogy az ugyanekkor megtartott 9. Ormánsági Pálinkaversenyről se feledkezzünk meg, arra az idén harmincnál több párlattal neveztek be a régió kistermelői. A zsűrielnök Kozma Erzsébet (Pellérdi Pelixír Pálinkafőző) értékelése szerint harmonikus, remek főzeteket kóstolhattak. Olyan minimális különbséggel az aromákban, hogy a kiosztott több arany-, ezüst- és bronzjelvény mellett végül egyet emeltek ki: az ormánság pálinkája címet az idén Bódi Erika (Borfa Borbirtok) irsai szőlőpálinkája érdemelte ki.