2023.03.20. 10:40
Pártalapító viták és hangos bulik emlékét is őrzi Kovács Béla szülőháza
Nemcsak egy emblematikus mártír-politikus születési helyeként nevezetes, de évtizedekkel később is fontos politikai diskurzus színteréül szolgált Kovács Béla pécs-patacsi egykori lakóháza. Utóbbiak – gyakran házibulikba vegyített, ám így is titokban lehallgatott – érdekes fordulatait unokája, Kósa András osztja meg olvasóinkkal.
Fotó: Laufer László
A ma médiaszakemberként tevékenykedő Kósa András (59) személyesen már nem ismerhette nagyapját, ám nagymamája és édesanyja elbeszéléseiből, sőt, utóbbi többek között Vörös Vincével és (a később az épület első emléktábláját avató) Antall Józseffel is ápolt baráti kapcsolatai jóvoltából őt is korán átjárta a ház valóban magasztos, nagypolitika-formáló szelleme, amelyben egyébként ő maga is nevelkedett.
Ahogy föleleveníti, az első igazán nagy „felfordulást” az egyébként a szomszédos Bisséről a ’46-os kormány forintot is bevezető, később emigrációba kényszerített miniszterelnökének 1979-ben tervezett első hazalátogatásának megszervezése okozta. A Magyarok Világszövetsége által kijárt utazás kapcsán ugyanis Nagy Ferenc egyetlen fontos kikötése az volt, hogy itt-tartózkodása alatt egykori jó barátja házában szeretne lakni. A jól előkészített látogatás aztán a politikus – állítólag az izgalmakra is visszavezethető – hirtelen halála miatt meghiúsult, ám egy érdekes utózöngéje azért akadt. A ’80-as évek elején a Nagy Lajos gimnáziumba járó Kósa Andrást ugyanis olyan dolgokról kezdték faggatni az iskolában, majd a rendőrségen is, amelyekről csak a házban elhangzottakból tudhattak – vagyis kiderült, hogy a nagy látogatásra a rendszer is megtette a szükséges lépéseket. És elég ügyesen, mert sem a lehallgatók telepítését, sem későbbi eltüntetését nem vették észre az ott lakók.
Pedig ha maradtak volna még pár évig a poloskák, későbbi pártalapító ifjak eszmecseréibe is belefülelhettek volna. A városszéli házikóban ugyanis éveken át méretes diákbulik hatották át az új korszellemet – többek között a másik unoka, akkoriban joghallgató Kósa Beáta később ellenzéki pártalapító és az országos nagypolitikában is kiemelkedő szerepet játszó barátai részvételével. Az alkalmi politikai sokszínűséget pedig egy Gyurcsány Feri nevű tanárhallgató hozta be, aki akkortájt Kósa Andrást matekból korrepetálta.
Ugyancsak érdekes az első emléktábla sorsa: a hamarosan eladott ház új gazdái üzletet szimatoltak a lassan az új történelemkönyvekbe is visszaszivárgó, addig méltatlanul elhallgatott nagy névben, így pénzt kértek a tábla fenntartásáért. De nem kaptak, hát leszerelték, így az csaknem két évtizeden át Kósa András garázsában pihenve várta ki, hogy aztán a megújult emlékház falán elnyerje őt megillető helyét.
Múltidézés a szülőházban
Kovács Béla (1908–1959) kisgazdapárti mártír-politikus, a Tildy Zoltán-, Nagy Ferenc-, majd Nagy Imre-kormányok földművelésügyi, utóbbinak rövid ideig államminisztere. A kisparaszti sorból felemelkedő politikus 1947-es letartóztatását emblematikus üzenetnek szánta a kommunista párt a még ellenszegülőknek. Az Országgyűlés 2000-ben nyilvánította e napot, február 25-ét a kommunizmus áldozatainak emléknapjává.
Az Országház szomszédságában álló monumentális bronzszobrát 2002-ben avatták fel; Váci utcai házának falán – ahonnan elhurcolták – Göncz Árpád, egykori személyi titkára avatta föl már köztársasági elnökként a sok közül az egyik emléktábláját.
Az egykor önálló településként élő patacsi – korábban Patak, ma az ő nevét viselő utcában álló – szülőházát 2018-ban építették át állami támogatással múltidéző történelmi emlékhellyé.
