2023.05.31. 14:00
Sok tetoválás mögött áll személyes történet a pécsi szakember szerint
Tizenöt éves volt, amikor bement egy tetováló szalonba megkérdezni, hogyan válhatna ő is tetoválóvá. Közben grafikusi pályán dolgozott, szíve azonban visszahúzta az emberi bőrre való alkotáshoz. A pécsi Szalay Gábor úgy látja, a legtöbb tetoválás mélyebb jelentéssel bír viselője számára. Az ő karján például az egyik kedvenc verse köszön vissza vizuális formában. A tetováló szakma fortélyairól, a tetoválásokat illető előítéletekről és a mesterség kihívásairól beszélgettünk.
Közel tizenöt év alkalmazott grafikusi munka után döntött úgy Szalay Gábor, hogy teljes erőbedobással a tetoválóművészetre fordítja energiáit. Elmondása szerint a korábbi szakmai tapasztalatainak hasznát veszi e területen is.
– Többeket is ismerek, akik grafikusból lettek tetoválók. Előnyt jelent, hogy a különböző tervező programokat magabiztosan tudom használni, szeretem vegyíteni a különböző technikákat és stílusokat, valamint kísérletezni új technológiákkal, akár a különböző hordozókat váltogatva (papír és digitális) A tervezés során nagy segítség az évek alatt kialakult látásmód vagy akár a megszerzett tipográfiai ismeretek
– állapítja meg Szalay Gábor.
Úgynevezett „handpoke” technikával kezdett
– Tizenöt éves voltam, amikor bementem egy szalonba és megkérdeztem, hogy lehetnék én is tetováló. Azt mondták, rajzoljak sokat! Ez meg is valósult, s már közel tíz éve elkezdtem tanulni a mesterséget, azonban, hogy főállásban foglalkozzam vele, az még jó pár évig váratott magára – meséli a tetováló. Ezidő alatt sem szakadt azonban el gyerekkori álmától.
– Indítottam egy kis magazint, aminek témája szintén a tetoválás volt, interjúkat, cikkeket is készítettem a témában, illetve próbáltam létrehozni egy adatbázist az ország tetoválóművészeinek adataival
– mondta el.
Eleinte az úgynevezett „handpoke” technikával dolgozott, amelynek lényege, hogy kézzel, gép nélkül szúrja a bőrbe a kívánt mintákat. Azóta már visszaváltott a gépi tetoválásra, azonban továbbra is köze áll hozzá a handpoke módszer, amely csendes, meditatív jellegű élményt jelentett számára.
Jelenlegi munkáit fekete-fehér minták jellemzik, ahol a világos tónusokat maga az emberi bőr adja. Gyakran készít „line art” stílusban feldolgozott képeket, ábrákat, ilyenkor egy vonallal rajzolja meg a kért tetoválást.
– Még keresem a saját stílusom, hosszú távon szeretném, ha valaki a munkáimra néz, rögtön tudja, hogy én csináltam – magyarázza a fiatal tetováló.
Mi alapján dönt valaki a tetoválásról? – kérdeztük
– Nagyon változó, hogy mi alapján dönt valaki a tetoválás mellett, de gyakran mélyebb jelentés áll a motiváció hátterében, például olyat kérnek, ami egy fontos eseményre, szeretett személyre emlékezteti őket – számol be Gábor.
Elmondta, úgy vette észre, az első egy-két tetoválásnak gyakran mélyebb mondanivalója van a viselője számára. Ezt követően aztán már könnyebben döntenek a vendégek az újabb és újabb mintákról, a dekorativitást is egyre inkább figyelembe véve.
– Persze olyan is van, amikor már kezdetben is amiatt dönt valaki a tetoválás mellett, mert megtetszik neki egy minta
– teszi hozzá.
– Az én első tetoválásomat magam rajzoltam tizenhat évesen, ez inkább a műfaj szeretetének és a díszítésnek szólt. A szalonban én egyébként tizennyolc év felett vállalom elsősorban vendégeket, ez alatt legfeljebb csak szülői jelenléttel. Én nem bántam meg a sajátom, de ez egy életre szóló döntés, amit jobb érett fejjel meghozni – vélekedik a szakember.
– Ezt követően az évek során gondosan megterveztem a további motívumokat, az egyik karomon például a kedvenc versemet alakítottam át tetoválássá. Ennek folytatásaként a hozzám közel álló zene és a művészetek szimbólumai is megjelentek – árulja el a saját maga által viselt tetoválásokról Szalay Gábor.
– Az egyik legmélyebb történet, amely egy általam készített tetoválás mögött állt, egy külföldi orvostanhallgatóé volt, akinek sebészi pályáját derékbatörte egy baleset, amely során elvesztette két ujját. Ő ezt kérte, hogy jelenítsük meg egy szimbolikus ábrázolás során, amely során a kezében tartott szívől előbúvó kígyót jelenítettünk meg, ami az ujjába harap
– emlékszik vissza Gábor.
Eltűnőben a tetoválást illető előítéletek
– Jó látni, amikor a kezdeti izgalom után elégedett mosollyal nyugtázzák a vendégek, hogy valóban ezt szerették volna. Ilyenkor, azt látom, hogy mindig örömmel távoznak. Persze kezdetben sokakban van egy félelem, vagy izgulás, hogy „vajon megbánom-e?”, de a végén ez, azt veszem észre, hogy elmúlik, s az ember azt érzi, hogy a tetoválás által nem lett kevesebb, hanem sokkal több – magyarázza a grafikusból lett tetováló.
Persze a folyamat mindkét oldalon felelősséggel jár, hiszen a bőrön már nem lehet hibázni.
– A mai fiatalok, úgy veszem észre, könnyebben döntenek a tetoválást illetően. Régen más volt ennek a megítélése, mára már sokkal elfogadottabb lett, hogy valaki tetoválást visel. Korábban üzleti tárgyalásokon is derült ki például, hogy az ügyfél szintén visel a karján egy-egy mintát. Nemrég például egy idősebb könyvtáros hölgytől is kaptam dicséretet a tetoválásaimra. Sőt, volt már anya-lánya páros is a vendégeim között
– meséli Szalay Gábor, aki úgy látja, egyre elterjedtebb, hogy valaki tetoválást visel.
A mesterséges intelligencia is a folyamat része lehet
Szalay Gábor 1987-ben született Nyíregyházán, ám fél éves kora óta Pécsen él. Nős, feleségével, Brigittával egy kislányuk van. Gábor hobbi szinten gitározik, szabad idejében szívesen kirándulnak a természetben családjával és kutyájukkal.
Úgy véli, a jövőben a mesterséges intelligencia (AI) térhódítása a tetováló szakmára is minden bizonnyal hatással lesz.
– Sok érdekességet tartogathat magában ez az irány, én már most is szoktam ihletet meríteni mesterséges intelligencia segítségével készült képeket, elképesztően pontosan követik egyes programok a szöveges utasításokat, így megéri ezzel is kísérletezni
– mondja a tetoválóművész.
