Méltó állapotba hozzák a szigetvári zsidó temetőt

A szigetvári zsidóság deportálását követően még az a kevés túlélő is elhagyta a várost, így a hitközség által fenntartott szent egylet is feloszlott, az odáig átaluk rendben tartott temető is gondozatlanul maradt.

– Fennmaradtak feljegyzések arról, hogy az időközben kapu nélkülivé is vált temető az évek során komoly vandalizmus áldozata lett. Más források pedig arról számolnak be, hogy a Kádár-korban a Bajcsy-Zsilinszky utca házainak építéséhez használták fel a temető sírköveit alapanyag gyanánt – számolt be a kegyeleti helyszín hányattatott múltjáról Borjáti Balázs történész, az ötletgazda, aki egyben a Várbaráti Kör tagja is.

A gondozás hiányában így a még megmaradt sírköveket is sűrű növényzet borította be, ezt kezdték el idén tavasszal felszámolni a lelkes szigetvári önkéntesek.

– Körülbelül a temető egynegyedét sikerült megtisztítanunk, azonban tervezzük a folytatást, hogy sikerüljön az egészet rendbetenni. A hosszabb távú cél pedig az lenne, hogy ezáltal is előkészítsük a helyszínt egy esetleges rekonstrukciós felújításra, így a mostani akció ennek lehet egy előszobája – hangsúlyozta a történész.

– A résztvevők a munkálatok mellett vezetett túrán is részt vettek, amely során ízelítőt kaptak a sírkert történetéből, és bemutattam nekik néhány különlegesebb síremléket – mondta el Borjáti Balázs.

A történet a 18. századba vezet

A temetőt 1799-ben különítették adták át a zsidó közösség részére, az első sírkövek azonban még ez előttről származnak.

– Korábban a Kanizsai városrészben, a keresztény temetőben volt elkülönítve egy zsidó parcella, a legrégebbi sírkövek innen származnak, találunk 1777-ből származót is. Majd annak ellenére, hogy a zsidó vallás tiltja az exhumálást, áthelyezték őket az új helyszínre. Tudjuk azonban, hogy például vasútépítések során, amikor egy egész temetőt át kellett költöztetni, adhatott erre engedélyt a rabbi, így történhetett ebben az esetben is – állapította meg a történész.