Vajon mennyi volt a fizetése a pécsi hóhérnak?

Vörös Mártonnal, Pécs főlevéltárnokával készített interjút 1941-ben a Pécsi Napló. Vörös Márton 1934-ban volt Pécs város főlevéltárnoka, 1950-1961 között a Baranya Megyei Állami Levéltár vezetője, majd 1965-től Svédországban élt. Amikor Pécs főlevéltároka volt, akkor mintegy húszezer adatban rendszerezte Pécs XVIII. századbeli történelmét. A Pécsi Naplónak adott interjújában megemlítette, hogy az erkölcsi törvények nagyon szigorúak voltak. Este 8 után magányos nő nem járhatott az utcán, kíséretben is csak úgy, ha a mellette haladó férfi olajlámpást vitt. Egy pékmesterről kitűnt, hogy a kísért nővel nincs családi kapcsolata, ezért műhelyét bezárták, a nőt pedig örökre kitiltották a város területéről.

Bár a város nem élt a pallosjoggal és halálbüntetést is csak az 1710. évi pestisjárvánnyal kapcsolatosan léptetett életbe, mégis fenntartotta a hóhéri állást. A pécsi hóhér fizetésére is kitért a cikkben Vörös Márton: mint megemlítette, a lefejezés és az akasztás díja 6 forint volt. Lényegesen több munkát adott a boszorkányperek esetén az elevenen égetés, ami után 10 forint járt, végül különleges szakértelmet igényelt a kerékbetörés, amiért 12 forint ütötte a hóhér markát. A pécsi hóhér egyébként sok mindennel foglalkozott még. Gyógyszereket készített, pestis esetén egészségügyi intézkedéseket foganatosított, és végrehajtotta a megszégyenítő büntetéseket is, például a városból kiutasítottakat, a tömeg csúfolódása közepette, elkísérte a város kapujáig, és ott útjára engedte.