Népbüfé a Széchenyi téren és Tejivó volt a Szabadság utcában

A II. világháború után, kezdetben volt az élelmiszerhiány, meg a jegyrendszer. Pécsett, miként országosan is, létrejött a Népbüfék hálózata, bár írták népbüfének is, kis kezdőbetűvel. Amik nem tartoztak egyetlen vállalat felügyelete alá, de gyűjtőkifejezésnek tökéletesen megfelelt a dolog. 
A baranyai megyeszékhelyen, az egyik legismertebb ilyen az Elefántos-tömbben, annak városházi oldalán várta az éhes embereket, szemben a polgármesteri hivatallal, ahol ma is egy gyorsétterem működik. 

A tanulók, munkások étkezési igényeit igyekeztek az elvtársak kielégíteni a rendszerrel. Hasonló volt a 48-as térnél az évtizednél régebben elbontott kocsma, amit az egyetemisták „Junoszty” névvel illettek, ám eredetileg az Ifjúság bisztró néven vált közkedveltté. A Zsolnay Vilmos utcai sarokházról lenne itt szó, de most üres a telek, mivel elbontották az épületet. 

Szóval, a sanyarú évek kitöltését követően egy cipőipari szövetkezet üzlete is működött a reggelizőhelyet megelőzően, a Mártírok útja, kontra Szabadság úttal határolt tömbben. Profilváltást követően a Baranya Megyei Élelmiszer-kereskedelmi Vállalat oltalma alá tartozott az egység. Tejet, tejes kávét, kakaót mértek, kiflit, zsemlét lehetett fogyasztani, akár helyben is. Olcsón, pillanatok leforgása alatt akadt mód enni, egyszerű keretek között. 

A rendszerváltás hajnalán, 1988. augusztus 26-án, a Dunántúli Naplóban hirdették meg bérleti üzemeltetésre a Tejivót. Az eredeti nyertes tárgyaló azonban nem tudta sikerre vinni a gazdasági történetet, ezért jöhetett a következő próbálkozó. Ez kapta a Poci büfé nevet, ami csak 2000 után tűnt el, mert a tulajdonos értékesítette az ingatlant. 

Csirburgert is árultak, a hamburger ugyanis itthon még sokkal kevésbé számított ismert ételnek akkor, amikor a közkedvelt helyen már lehetett valami hasonlót enni. Mivel csirkehússal kínálták a portékát, így jött név. Félig-meddig eredeti ötletnek számított a szendvics, bár a világcégekkel persze nem vehette fel a versenyt. Igaz, Pécsre a multik nagy késéssel érkeztek meg, miközben a fővárosban már régen megvetették a lábukat. 

Néhány esetben bizonyos eredetek nehezen bogozhatóak ki, de ebben a történetben nincsen erről szó! Egy ismert pécsi, egykoron válogatott kosárlabdázó, ráadásul center volt a keresztapa, aki hatalmas termete következtében kapta a „Pici” nevet a palánkok világában. Végül a valahai Tejivó is ezt örökölte, negyed évszázadnál hosszabb időn át emlegették úgy a törzs­vásárlók. Belső tere nem számított hatalmasnak, illett rá a szó.