Csizmadia Péter: a pécsi családokért akarok harcolni

– Pécsiként szívfájdalommal tölt el az otthonunk hanyatlása, jövőkép nélküli sodródása. Azonnali változásra van szükség ahhoz, hogy megállítsuk a leszakadást és az elvándorlást. Több,mint 30 ezer emberrel zsugorodott a város lakossága, ami riasztó adat. Olyan vezetésre van szükség, amelyik képes a biztos boldogulás lehetőségét kínálni a pécsieknek. Azért, hogy eszükbe se jusson más városba költözni a jobb megélhetés érdekében. Ehhez a munkához ajánlok szövetséget a pécsi családoknak. Pécsi családok nélkül ugyanis Pécsnek jövője sincs – vágott a közepébe a nemzeti oldal politikusa.

– Mit ajánl Csizmadia Péter ebben a szövetségben?

– Egyrészt rendbe kell tenni ezt a csodálatos várost. A tönkretett tömegközlekedést meg kell javítani, a lepusztult utakat és járdákat fel kell újítani. Másrészt közvetlen önkormányzati intézkedések is hoznia kell az új városvezetésnek, amely a kormányzati családtámogatások helyi kiegészítésével elősegíti a pécsiek boldogulását. Egyúttal egy olyan gazdaságfejlesztési munkát, amellyel valóban nagy munkaadók települnek a városba, jól fizető és biztonságos munkahelyeket teremtve. A baloldal befektetésellenes törekvései oda vezettek, hogy Pécset elkerülték az elmúlt években a nagybefektetők, míg más városokba – Szegedtől Zalaegerszegig – világszínvonalú vállalatok érkeztek. Ezzel egyúttal a helyi vállalkozókat is segíteni tudjuk, azért, hogy újabb piacokat találjanak. Több befektetés, jobban fizető munkahelyek, több adóbevétel az önkormányzatnak, abból pedig jobb szolgáltatások a pécsieknek. Ez a kulcsa annak, hogy a pécsiek helyben tudjanak boldogulni.

– Ezt tekinthetjük politikai krédójának?

~ Igen. Túlzottan szeretem Pécset ahhoz, hogy tétlenül nézzem azt a kilátástalanságot, ami most folyik a városban. Két kisgyermeket nevelő családos emberként hiszek abban, hogy felelősen csak úgy képviselhetjük a pécsieket, ha az itt élő családokra és a jövő generációjára helyezzük a hangsúlyt. A mostani városvezetés a családok helyett saját magával foglalkozott az elmúlt években. Egymást érik a korrupciós botrányok. Ezért van szükség a változásra, hogy olyan új városvezetése legyen Pécsnek, amely a pécsiekért és nem a pécsiekből él.

– Szülőként milyen értékeket tart fontosnak?

– Szülőként és politikusként is nagyon fontosnak tartom a hagyományos értékeket. Egy olyan stabil értékrendszer átadását, amelynek segítségével a következő generációk jó döntéseket tudnak hozni. Emellett ugyanakkor azt is vallom, hogy érdemes nyitottnak lenni a modern, de hangsúlyozom, jó dolgok iránt is.

– Beszélne kicsit a politikai pályájának előzményeiről?

– Közéleti érdeklődésem kezdetei egészen gyerekkoromba, a rendszerváltás időszakába vezetnek vissza. Nagyon érdekes korszak volt, amikor az emberek, a politikusok, a vállalkozók együtt tanulták, hogy mi a demokrácia és a piacgazdaság. Már gyerekként kedvenc tantárgyam a történelem volt.

– Utóbbinak volt szerepe nemzet elkötelezettségének megalapozásában?

– Teljes mértékben, igen. Mindig is azonosultam azzal, hogy a magyar egy szabadságharcos nép. Úgy gondolom, hogy mi a saját sorsunknak vagyunk a kovácsai. A magyar történelem arra is megtanította a magyarokat, köztük engem is, hogyha mi nem dolgozunk a saját sikerükért, mások nem fogják azt tálcán átnyújtani. Ebből következik, hogy az a politikai közösség vált szimpatikussá számomra már nagyon korán, amely ugyanezeket a célokat tűzte zászlajára. Mert nekünk Magyarország, pécsiként pedig Pécs az első.

– Olyannyira, hogy szerepet is vállalt ebben…

– Hosszú évekkel ezelőtt elhatároztam, hogy Pécsen szeretnék élni a családommal, ami az ország legcsodálatosabb városa. Már akkor szembesültem azzal, hogy ezért a városért nagyon sokat kell tenni, mert számos tekintetben nem ott tart ahol kellene. A Gyurcsány-korszakban voltam egyetemista, és szörnyű volt megélni azt a kilátástalanságot, ami a fiatalok körében akkor tapasztalható volt. Abban az időben vált végérvényesen ketté a nemzeti és a nemzetet kiárusító politika.

– Személyesebb vizekre evezve, mi kapcsolja ki a hétköznapokból?

– Szenvedélyem a szőlészkedés és a borkészítés, amivel a dédszüleim által megkezdett hagyományt folytatom. Hosszúhetényben 2020 tavaszán egymagam telepítettem újra 600 tő rajnai rizlinget és hárslevelűt egy olyan területre, ahonnan korábban kivágták a szőlőt. Az ültetvény tavaly ősszel hozott szűztermést, karácsonyra pedig már a saját szőlőből készített bor kerülhetett az ünnepi asztalra. Márai Sándor azt mondta, ha megöregszik, pincét akar. Én nem vártam ezzel addig. Az alkotás varázsa szellemileg és fizikailag is frissítően hat rám.