Karrierharc és családi dráma elevenedik meg

A darab aktuális kérdéseket, fontos problémákat feszeget. Két mérnökcsalád életébe nyerünk betekintést, akik fiatal, pályakezdő fiaikat ugyanazon pozícióba szeretnék felvetetni. A versengés így nem csak a fiatalok közt zajlik: a két apa egykori egyetemi vetélytárs, s mindketten kapcsolataikat próbálják bevetni a siker érdekében. Azonban a történések előrehaladtával egyre élesebben kirajzolódnak a két család közti különbségek, a tisztességes verseny kérdéséhez való hozzáállásuk. 

Láthatjuk, a törtető karrierizmus, az anyagi és immateriális elismerések hajszolása felemésztheti az ember személyiségét, tönkreteheti egy család életét is. Ehhez kapcsolódva még egy égető probléma is felmerül, mégpedig a családon belüli szellemi és fizikai erőszak romboló és tragikus mivolta. 

A színészek rátermetten formálják meg a rájuk osztott szerepeket, Széll Horváth Lajos és Darabont Mikold együtt és külön-külön is hiteles és karakteres alakítást nyújtanak. 

Az előadás, bár korunkbeli témáról szól, végső soron mégis időtlen tanulságokhoz próbál eljutni. A feszegetett problémák létjogosultsága vitathatatlan, azonban a karakterek kissé sematizáltnak hatnak, az improvizációra is támaszkodó párbeszédek időnként ellaposodnak. A figyelmet a színészek végig fenn tudják tartani, de a végkifejlet is némileg leegyszerűsítőnek és eltúlzottnak tűnhet a néző számára, ezzel pedig pont a feldolgozott problémák drámaisága csökken. 

Ötletes vizuális megoldást alkalmaz a rendező Torbán Eszter Tünde díszlettervezővel karöltve, amikor a két családot a színpad két oldalán kialakított, egymás melletti, mégis egymással szemben álló szobákban helyezi el, alkalmasint párhuzamos párbeszédeket alkalmazva. Az előadás, még ha bizonyos szempontból töredékesen is, de fontos kérdéseket vet fel, emlékeztetve a nézőket arra, hogy a színház végső soron mindig rólunk és hozzánk szól.