A pécsi székesegyházban még a díszítés is az adventről szól

Tavaly bemutattuk lapunkban az altemplomba vezető déli lejárat karácsonyi domborműveit. Advent mélyebb, a kereszténység által szemlélt üdvtörténeti kontextusba emelt jelentéséről emellett a templom egésze is üzen. Az egyházi gondolkodás szerint ugyanis a történelmi advent a megváltó érkezésére való várakozás volt, ez tükröződik a székesegyház falairól is. A főhajó a várakozás és előkészület helyszíneként jelenik meg, a freskók olyan ószövetségi jeleneteket mutatnak be, amelyekben a korai keresztények Krisztus előképeit fedezték fel. A szentély pedig már Jézus életét, üdvözítő tetteit mutatja be. 

Még a főhajóban és a szentélyben álló diadalívek első pillantásra csupán díszítő­elemnek tűnő motívumai is ehhez a gondolathoz kapcsolódnak. 

Ahogy belépünk a templom nyugati bejáratán, pár lépéssel előrébb haladva az első diadalív alatt találjuk magunkat. Ha felnézünk, a diadalív belsejében különféle növényi motívumokat láthatunk, amelyek teológiai tartalmat közvetítenek, erről Petrovich Ede kanonok is írt székesegyházról szóló könyvében. Az emberiség eredeti ártatlanságát (liliom) a bűn (alma) által elveszítette, az érzékiség (fügefa) és lelki eldurvulás (bogáncs) áldozata lett. De lesz majd egyszer kibékülés (olajfa), mert el fog jönni valaki, aki meghozza a lelkeknek a békét (középen a medalionban az olajágat tartó galamb).

Hogy ez ki lesz és hogyan jön el, azt Jézus előtt nem tudták pontosan. 

A székesegyház ábrázolásait tudatosan megtervező alkotók szerint nem egy keresztre szegezett élettelen rézkígyó hozza el a gyógyulást. Erre utal a diadalív keletre néző homlokzatának a közepén, a kör alakú medalionban ábrázol rézkígyó, melynek története az ószövetségi kivonulás kapcsán ismert – ettől az angyalok menekülnek, elfordulnak. 

A gyógyító egy élő égi hatalom kell hogy legyen, aki maga a kezdet és a vég, az alfa és az ómega. A görög ábécé e két betűje, az első és az utolsó már a második diadalív nyugati oldalán, a hajóból nézve pont a szentély felett jelenik meg, utalva Jézusra a Jelenések könyvében olvasható hasonlattal. 

Szimbolikus jelentés fedezhető fel a szentély diadalíveinek motívumain is: az emberi tévelygésre (nádszál) egyedül Krisztus áldozatos szeretete (piros rózsa) tud gyógyulást (olajág) hozni. Ez ad lelki jólétet (búza, szőlő – utalva az Oltáriszentség anyagára is) és ebben segít az egyház hét szentsége (gyertyatartó) is. 

A szentélyből nézve, amely már Jézus megjelenését örökíti meg ezen a központi diadalíven, a krisztogram: a görög görög X (khi) és P (rho) betűket egyesítő Krisztus-monogram, amely a Khrisztosz görög elnevezés első két betűje. A szentély apszisa felett, a trónon ülő, megdicsőült megváltó feletti medalionban pedig a kereszt áll, mint a világszerte legegyértelműbb jelkép, amely összeköt minden Krisztus-hívőt.