A költő mindenkiben tovább él, ezért marad fenn emléke még sokáig

Egy közel harmincéves fiatalembernek a Nemzeti Dal és az 1848-49-es forradalom és szabadságharc eseményei jutottak eszébe elsőre, valamint a darabok, amelyeket a dráma szakkörrel adtak elő minden év március 15-én, az iskolás évek alatt. A legemlékezetesebb fellépésük az volt, amikor beöltöztek a nagy történelmi esemény alakjainak. Ő játszotta Petőfi Sándort, de az álbajusz sehogy sem akart fennmaradni az arcán. Ezt a kis problémát végül úgy küszöbölték ki, hogy egy erős ragasztót alkalmaztak a felhelyezésnél. Az eltávolítása örök emlék marad.  

Egy huszonkétéves fiatal hölgynek az irodalomtanára jutott eszébe, és nem azért, mert annyira kedvelte volna. Inkább azért, mert élénken élnek benne azok az élmények, hogy ahelyett, hogy élvezték volna a költő által írt verseket, az irodalomkönyv majdnem minden második oldalon szereplő poémáját inkább meg kellett tanulni, hogy aztán több óra elmenjen a feleléssel. Jobban szerette volna, hogyha úgy merülnek alá a költő művészetében, hogy azt még élvezik is, mert nem egy olyan alkotás került ki Petőfi kezei alól, amelyek mai szemmel is gyönyörűek és érzékiek. Persze, fontos, hogy értsük a műveket, de úgy érzi, hogy ennyi magolás mellett nagyon kevés él tovább az emberek emlékezetében. Ő szerencsésnek tartja magát, mert így is sikerült egy-két kedvencet avatnia.

Egy közel harmincéves férfinak az Egy gondolat bánt engemet... című Petőfi vers jutott eszébe, mert az általános iskolában az egyik osztálytársa – aki egyben a legjobb haverja is volt – elég érdekesen tanulta meg. Az “Amelyen titkos féreg foga rág” sor helyett “Amelyen titkos kukac foga rág”, az “Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál” részből “Elfogyni lassan, mint egy cérnaszál” lett. Erre a kettő hibára emlékszik, de biztos volt több is. Nagyon jó hangulatot teremtett az órán, még az irodalomtanár is megmosolyogta. De a határozottsága és az, hogy fogta magát és végre valahára egy verset többé-kevésbé megtanult, meghozta a gyümölcsét, nem bukott meg a tantárgyból. 

Egy édesanyának a híres Petőfi-bajusz jutott rögtön eszébe, ami egy ideje újra divatba jött. Egyre több fiatal férfi próbál ilyet növeszteni. Ki kisebb, ki nagyobb sikerrel. A Kunság területén még Kunsági Bajuszfesztivált is tartanak, immáron tizenhárom éve, amely a méltánytalanul elfeledett és háttérbe szorult ősi magyar férfiviselet, a magyar bajusz és annak viselésének kultúráját szeretné feléleszteni.