A könyv, amely elérte, hogy még a gesztenyétől is féljünk

Koppenhága egyik külvárosi részében egy fiatal, gyermekes anyuka holttestére bukkannak a rendőrök, akit brutálisan meggyilkoltak és megcsonkítottak – levágták az egyik kézfejét. És egy érdekes tárgyat is a tetthelyen hagyott az elkövető, egy gesztenyeembert. Az ügyet Naia Thulin detektív kapja, akinek társa egy Europoltól kirúgott nyomozó, Mark Hess lesz. Felfigyelnek ők is a titokzatos ember formájú figurára, ami elvezeti őket egy régebbi, lezártnak hitt bűnesethez: Rosa Hartunk politikus tizenéves lányának meggyilkolásához, amivel kapcsolatban a tettes már a rácsok mögött ül.  

Nemsokára azonban újabb holttestet találnak, és ugyanúgy egy gesztenyeember is feltűnik a helyszínen. Erős a nyomozók gyanúja, hogy a Rosa Hartunk-ügy összefügg a két meggyilkolt nő esetével. De az idő szorítja őket, mert minden bizonnyal egy sorozatgyilkosról van szó, aki már a következő áldozatát keresi.  

A kötet erősen indul, és már az elején elülteti az olvasóban azt a hidegrázós parát, ami miatt egy ültő helyében kivégzi az ember. Pont emiatt a felütés miatt el is várja az olvasó, hogy végig ilyen hangulatot árasszon a történet, és ez az utolsó betűig meg is marad, még akkor is, amikor főszereplőink életébe pillantunk betekintést. Ezt úgy sikerült az írónak elérni, hogy nyomozóink sem tudják elereszteni az ügyet, még akkor sem, ha valamilyen hétköznapi tevékenységet folytatnak. Kattog az agyuk, ahogy a miénk is, és alig várjuk a legújabb izgalmas részeket és nyomokat, hogy felderítsük ezeknek a brutális tetteknek az elkövetőjének a kilétét.  

Az északi írók nagyon tehetségesek a jó krimik és thrillerek megalkotásában. Úgy hiszem, hogy a sokszor hideg, borongósnak gondolt időjárás – pedig biztos, hogy néha ott is süt a nap – rányomja a bélyegét az atmoszféra megteremtésére. Hiszen a hangulat is ugyanolyan hidegrázós, mint egy hideg nap például Dániában. Ez bemászik az ember bőre alá, libabőrös lesz és a félelem szorongatja a torkát, és minden apró neszre felkapja a fejét. 

Ebben a könyvben is jól érvényesül az az írói elgondolás, hogy körülbelül majdnem mindenkit gyanússá tesz a szerző. Olyan dolgok derülnek ki még a legszimpatikusabb karakterről is, amelyek miatt simán azt mondja az ember: na, igen, ő lesz az, biztos vagyok benne. De aztán még sem. Mindennek ellenére az egyik személy nekem annyira gyanús volt, hogy őt végig benntartottam a gyanúsítottak zacskóban, és milyen jól tettem.  

Ha azt mondom, hogy komoly témákat feszeget a könyv, akkor ezzel kicsit lealacsonyítanám azokat a dolgokat, amiket a kötet elénk tár. Az agyam képtelen felfogni, hogy ilyen gonoszság létezik a világon, pedig tudom, hogy igen. Nem egy példát hallunk vagy látunk erre mindennap, és filmek, sorozatok, könyvek, újságcikkek bizonyítják, hogy régen is volt. Igazából arra világítanak rá ezek a dokumentációk, hogy már az ember létezésétől kezdve a világrészét képezi a gonoszság. És pont emiatt olyan valóságos ez a kötet, mert igenis megtörténhetnek ilyen esetek.

Soren Sveistrup írónak A gesztenyeember volt a debütáló regénye, amelyben nem csak feltárja a nehéz témákat, hanem egészen a gyökerekig ás, hogy megérthessük, hogy mi vezet el olyan tettekhez, amiket kapunk a könyvben.  

Søren Sveistrup: A gesztenyeember
krimi, pszichotriller
Partvonal Kiadó, 2022 (második, változatlan utánnyomás)