Ha az összes válaszútnál minden irányba elindulnánk – Mi lett volna, ha

Ha nem megy el bizonyos helyekre, ha nem találkozik bizonyos emberekkel, ha máshol tanul tovább, ha más pályát választ, ha más lenne a párja.

A Mi lett volna, ha francia film ezzel a gondolattal foglalkozik, egy 18 éves zongoraművésznek készülő lány szemszögéből, aki a berlini fal leomlásának pillanatában jut élete első sorsfordító pillanatához. Aztán jön még jónéhány válaszút helyzet, élete újra és újra elágazik, legalább hat alakban láthatjuk „párhuzamos univerzumokban”. Mégsem sci-firől van szó, nagyon is mai dráma ez.  Mert bár romantikus jelzőt kapott, valójában hétköznapi drámák sora zajlik a szemünk előtt. Eközben igyekeznek választ adni olyan kérdésekre, hogy mi az igazi boldogság,  a karrier hogy fér meg az anyasággal, a kiegyensúlyozott  család vagy a művészi sikerek az értékesebbek,  egyáltalán lehet-e nagy művész valaki két gyerek anyajaként. 

Amiért mégsincs az embernek reveláció érzése a mozi után, hogy egy kicsit a felszínen maradnak ezek a drámai feszültségek, sztereotípiák mentén haladnak a különböző történetek. A párhuzamos életek felsorakoztatása látványban, megértésben  nem okoz gondot, hamar elkülöníthetők a cselekmény alapján a fő karakterek, inkább a jellemkibontással van a baj, mert ennyi egymás mellett futó történetben nincs idő és lehetőség a többi szereplő motívációinak ismertetésére. Másrészt az is zavaró, hogy sok síkon halad a film, ám egyetlen hölgy az alap, az egyes szerepek közt mégsincs semmiféle visszatérő egységes jellembeli hiba vagy pozitívum, legfeljebb annyi, hogy mindegyik szereti a zenét, ami az életének valamiképpen meghatározó része lesz. 

A mondandó is egyértelmű, nincs eleve elrendeltetett sors, mi magunk vagyunk a boldogságunk kovácsai, csak rajtunk múlik, hogy milyen irányba haladunk, és nem biztos, hogy a csillogó népszerűség többet ér, mint a békés családi idill. Nos, itt is érzek némi sztereotípiát, és az is erőltetett, hogy a környezeti hatás a jellemfejlődésre a film szerint kizárólagos, nincsenek például genetikusan kódolt tulajdonságaink.

Voltaképpen egyszer nézhető kellemes európai film a Mi lett volna ha, de úgy érzem ebben a gondolatban sokkal több van tartalmilag és rendezői szempontból is. 

Mi lett volna, ha – francia film (2023)

Pécs, Cinema City, hétfő, kedd, szerda  17.30