Ehhez gyomor kell: egy hadsereget mészárolt le a nyugdíjas

A történet szerint az idős Aati a kutyájával és a lovával él a végtelen pusztaságban aranyásóként. Amikor végre óriási aranyrögöket talál, az is csak azt bizonyítja, hogy nincs szerencséje. Hiszen a felperzselt Lappföldön van, az idő 1944, a környéken mindenütt aknák várják áldozataikat, és a visszavonuló, barbár náci hordák már csak rabolni és gyilkolni akarnak. Ő mégis elindul a város felé. És akárhányan vadásznak rá, akárhányféleképpen próbálják lelőni, felrobbantani, agyonverni, vízbe fojtani, felakasztani vagy széjjeltépni, ő nem hajlandó meghalni.

A finn film tényleg szétfeszít minden keretet: részint brutalitásban, részint a humorban. Mert az is van itt, még ha sajátos is – de ha nem vagyunk szégyenlősek, akkor tényleg fogunk majd nem egyszer és nem kétszer jóízűen nevetni. Mert ezt tényleg nem szabad és nem kell komolyan venni – és ha nem vesszük, akkor nagyon jól fogunk szórakozni.