Csizmadia Péter: a kommunisták ma sem változnak, csak szebb a ruhájuk (galéria és videó)

Az ünnepségen beszédet mondott Őri László, a Baranya Vármegye önkormányzat közgyűlésének elnöke, aki megemlítette, hogy ma a magyar nemzet szabadon akar dönteni arról, hogy kik lakják, illetve kiket engedjenek be. 

A másik szónok, Csizmadia Péter, a Fidesz Pécsi képviselőcsoportjának frakcióvezetője a következőt mondta: „A kommunisták ma sem változnak, igaz, szebb a ruhájuk, sokszínűbb a zászlójuk, de ugyanúgy a szabadság köpönyegébe bújva készülnek megfosztani a magyarokat a szabadságuktól, nemzeti önrendelkezéshez való joguktól.” 

Csizmadia Péter teljes beszéde: 

„Tisztelt Elnök Úr!

Tisztelt Országgyűlési Képviselő Úr!

Tisztelt Képviselők, Meghívottak, Ünneplő pécsiek!

Valahol egyszer azt olvastam 1956-ról, hogy nem volt más, mint pár nap remény és boldogság egy reményét és a boldogulás esélyét vesztett országnak.

Pár nap remény és boldogság. Kérdezhetnénk, hallva ezt, ugyan valóban ennyi lett volna csupán? Én azt mondom, hogy igen, ennyi. De! A csupán helyett akkor, a normális élet lehetőségének a reményétől megfosztott magyar embereknek ez volt a minden. A remény és a boldogság.

Remény nélkül ugyanis maga az élet válik üressé, céltalanná. Még elképzelni is nehéz számomra, aki a 80-as években születtem, hogy mit jelenthetett generációk számára azzal a tudással és felismeréssel kelni és feküdni, nap mint nap, éveken, évtizedeken keresztül, hogy a saját boldogulásuk sorsa a legkevésbé sem az ő kezükben van, hanem egy, a saját népének érdekével szembenálló, külföldi nagyhatalmi érdekeket kiszolgáló oktrojált csoport markában.

Nehéz elképzelni, ugyanakkor a családom személyes története, az ‘56-os hősök és a gyűjtők és krónikások munkái a rendszerváltoztatást követően elbeszélték az én generációm számára is a kegyetlen valóságot. Köszönet nekik, hogy megismerhettük a XX. század magyar, abban is kiemelten pécsi történelmének legdicsőbb napjait, annak hátterét és a korszak embertelenségének rideg részleteit.

Engedjék meg, hogy ehelyütt is gratuláljak Weinhardt Béla szabadságharcosnak, Pécs idei Szabadság-díjjal jutalmazott hősének a kitüntetésért, aki maga is nagyon sokat tett azért, hogy a helyén legyen a szívünk. Béla bácsi, köszönjük, hogy ma velünk együtt ünnepelsz!

Felbecsülhetetlen kincsünk, hogy még vannak köztünk olyanok, akik maguk is résztvevői voltak a forradalom és szabadságharc eseményeinek, így még van kikhez fordulnunk, ha meg akarjuk érteni: miként lehet oly mértékben szeretnünk a hazánkat, mint ahogy azt az ‘56-osok szerették már közel hetven évvel ezelőtt is.

Szeretnünk a hazánkat az életünknél is jobban.

Köszönjük, hogy elmondják a legfiatalabbaknak is azt, ami az ifjaknak már csak kitalált fantasztikus történetekben lehetséges, pedig nem olyan régen még a mindennapok hús-vér valósága volt.

Azt, hogy a kitartott kommunisták elvettek tőlünk magyaroktól mindent: a hazánkat, a megélhetésünket, és a lelkünket is.

Vagyis a reményünket a boldogságra.

Mert a kommunista diktatúra a többihez képest másabb, kegyetlenebb volt, hiszen a kommunisták nemcsak a társadalmi és gazdasági berendezkedést, hanem magát az embert rombolták le, hogy egy újfajta, a hagyományaitól, családjától, vallásától megfosztott embert állítsanak elő helyette.

Miután az idegen megszállókkal a hátuk mögött, sőt, sok esetben azokat magukat előtt tolva megszerezték a hatalmat, ezt a kísérletet kényszerítették rá a magyarokra is. Ez az őrület tombolt éveken át, amiben már valóban nem volt veszteni való. Hiszen 1956-ra már minden remény elveszett, ami egy normális élethez szükségeltetik.

Tisztelt Ünneplő Pécsiek!

A külföldről kitartott kommunisták legcinikusabb jelszava talán a "szabadság" volt. Mert a vagyonelkobzások, internálások, az értelmetlen gazdasági intézkedések mind-mind a ténylegesen megvalósított egyenlősítő, a nemcsak a származáson, de a teljesítményen alapuló különbségeket is eltörölni hivatott programja volt a kommunistáknak.

No de a szabadság? Milyen szabadságot kaptak a magyarok vagy a világ bármely népe a kommunistáktól? Éppen ők voltak azok, akik megfosztották a magyarokat a második világháborút követő években kibontakozó demokratikus államberendezkedés révén megvalósulni látszó szabadságuktól.

1945 után egy korábban megcsonkított, gazdaságilag a háború miatt tönkrement országot igyekeztek talpra állítani azok a nemzeti, főleg Független Kisgazdapárti vezetők, akikre, győzelmük dacára, a megszálló szovjet hatalom rákényszerítette a helyi kommunistákat, mint púpot az amúgy is görnyedt hátra.

A magyarok azonban a kommunistákat annyira gyűlölték, hogy azok még két évvel később, a ‘47-es kékcédulás választásokon sem voltak képesek nyerni, pedig a magyar választástörténet legnagyobb csalássorozatát követték el akkor.

De a magyar nép már csak ilyen, átlátott a szitán és nem kért az idegen érdekek kiszolgálóiból.

(Jó látni, hogy a magyar választói néplélek ebből a szempontból az elmúlt hetvenöt évben nem változott semmit. Ahhoz pedig, hogy ez így is maradjon, nekünk van dolgunk és felelősségünk.)

Ezt követően azonban nem volt visszaút, a kommunisták folyamatos választási kudarcait megelégeve, a kitartóik, a valódi hatalmat gyakorló megszálló szovjet kommunisták vették kezükbe az irányítást és mindenkit elhurcoltak, bebörtönöztek vagy félreállítottak, aki az útjukban állt. Csak így, direkt külföldi beavatkozással törhették meg a magyarokat, hogy aztán 1949-től már egyetlen létező pártként megkezdjék negyvenéves rémuralmukat.

Tisztelt Emlékezők!

A kommunisták ma sem változnak. Szebb a ruhájuk, modorosabb a beszédük, sokszínűbb a zászlójuk és több a mézes-mázas behízelgő ígéretük, de ugyanúgy a szabadság köpönyegébe bújva készülnek megfosztani a magyarokat a szabadságuktól, nemzeti önrendelkezéshez való joguktól azért, hogy ismét ők mondhassák meg helyettünk, hogy mit kell gondolnunk, és, hogy mindeközben újra elvehessenek tőlünk mindent. Ne feledjük, a recept kész, kimondták, mit akarnak kifőzni: "Nem lesz semmid, mégis boldog leszel". Ismerős ideológia ez, ugye?

Ennek a tervnek a végrehajtására pedig vannak jelentkezők szép számmal idehaza is.

Jobb tehát, ha őszintén kimondjuk. Ez egy olyan küzdelem a nemzeti és a nemzetközi erők között, amelynek soha nem lesz vége. Viszont elég, ha egyszer nem figyelünk eléggé, ha az ajtót csak egy résnyire is nyitva hagyjuk és minden erőfeszítés eredménye elveszhet. Minden, amiért az '56-osoknak fegyvert kellett ragadniuk és az életüket, a személyes szabadságukat kellett odaadniuk.

Ma, Isten kegyelméből, nem fegyverrel vívjuk a küzdelmünket, de az utóbbi évek és napok eseményei éppen arra hívják fel a figyelmet, hogy a béke törékeny szárnyú galamb, amely bármikor a mélybe zuhanhat.

Tisztelt Pécsiek!

Minden generációnak fel kell tennie azt a kérdést saját maga számára, hogy milyen módon milyen formában tudja megvalósítani azt a küldetését, amelyben a hazaszeretet fontosságát hangsúlyozó üzenetét átadhatja az őt követő generáció tagjainak. Ez igaz egy város, így Pécs esetében is.

Büszkén jelenthetjük ki, hogy Debreczeni László vezetésével a pécsi ‘56-osok átadták nekünk a szívünkig érő üzenetet. Köszönet és hála mindannyiuknak ezért a felbecsülhetetlen munkáért.

Most tehát rajtunk a sor, nekünk kell feltennünk a kérdést, miként beszélhetjük el a mai pécsi fiataloknak és miként beszélhetjük meg a mai pécsi fiatalokkal a hazaszeretet kérdését.

Mert hazafiak csak akkor lesznek, ha nemcsak a füleket, de a szíveket is eltalálja a hazaszeretet hívó szava, ami nem egy generációnak ad igazodási pontot, de a soron következőknek is követendő mintaként szolgál.

Nagyon fontosnak tartom éppen ezért, hogy a pécsi fiatalokat is megszólítsuk a maguk nyelvén ‘56 üzenetével. Mert október 23-a nem egy tanításmentes vagy munkaszüneti nap az évben. Éppen ezért köszönöm mindazoknak akik például a Mecseki Láthatatlanok nyomában emléktúrát megszervezték az elmúlt években. Sok ilyen és ehhez hasonló eseményre van szükség, hogy élettel tölthessük meg az ünnepet, hogy a legfiatalabbak is megélhessék azt, egy közösség részeként.

Örömmel értesültem egy kezdeményezésről, mely szerint középiskolásoknak szóló emlékverseny szerveződik az ‘56-os forradalom és szabadságharc témájában. Üzenem a szervezőknek, hogy ránk számíthatnak mindenben, Pécs jövője számára rendkívül fontos a munkájuk.

Ha pedig mind elvégezzük a ránk bízott feladatot, akkor okkal bízhatunk abban is, hogy a pécsi hősök legendája bennünket is túlél.”

Ez Dávid küzdelme volt Góliáttal

A Szabadság, Szerelem! elenvezésű koncerttel indult a vármegyeszékhely önkormányzatának megemlékezése a pécsi  48-as téren, amelyen Presser, Révész, Charlie, Hobo, Dés, Tolcsvay, Bródy, Szörényi dalai csendültek fel, amelyet a Vasasi Általános Iskola színjátszóinak műsora és a koszorúzás követett. 

Este a Kodály Központban a Megáll az idő című filmet vetítették. Több baranyai városban tartottak megemlékezést, így Komlón a Kaptár Művelődési Központ színháztermében rendezték meg az ünnepséget.
A rendezvényen Polics József komlói polgármester elmondta, hogy az 1956 forradalma maga volt a csoda, egy kicsiny nép csodája. A polgármester hangsúlyozta, hogy Dávid küzdelme volt Góliáttal.