Emberi hátakra rajzoltak kottát, másokat meg fóliába csomagoltak

Formabontó, interaktív produkcióval vett részt a Janus Egyetemi Színház (JESZ) a marokkói Tangerben megrendezett fesztiválon, ahol nagy sikert arattak fellépésükkel. A nyelvi akadályokon átívelő bemutatót a művészeti kifejezésmód határait feszegető, dadaista megközelítésmód jellemezte.

Mohay Réka

Forrás: JESZ

A JESZ újabb mérföldkőhöz érkezett a nemzetközi színházi kapcsolatok terén. Az igazgató, Tóth András Ernő elárulta, a korábbi évek során a belga Liège-ben ismerkedtek meg egy marokkói társulattal, amely tavaly be is mutatkozott náluk Pécsen. Az idei őszre pedig ők kaptak meghívást a marokkói Tangerben megrendezett nagy hagyományú fesztiválra.

– Lassan háromnegyed éve készültünk a marokkói fellépésre, s úgy döntöttünk, egy dadaista performanszműsort mutatunk be, amely a társulat nagy részét bevonta, azt kell, hogy mondjam, szép sikert arattunk

– mesélte az igazgató.

Hogy miért dadaista előadással készültek, s hogy miként is zajlott mindez, arról szintén beszámolt.
– Úgy gondoltuk, egy nyelvek fölött álló színpadi fogalmazás üdítő lehet egy ilyen fesztiválon, hiszen a nyelvi akadályokat át kellett hidalni. Az egyes jelenetek összekötésében pedig Popa Máté kollégánk angol nyelvi konferansz szerepében segítette a követhetőséget – mondta el Tóth András Ernő.

– A JESZ-ben korábban már volt két dadaista bemutatónk. A produkció a művészet határait feszegette, feltéve a kérdést, mikortól tekinthető valami műalkotásnak? Az előadás a következő kérdéseket boncolgatta a színpadon: mi az, ami a hétköznapi életben műalkotássá tud nemesülni? Melyek azok a pillanatok a színpadon, amikor átlépjük a hétköznap és a művészet határát? Milyen polgárpukkasztó, akár önreflexív cselekedetek tudják a nézőt és színészt egyaránt kimozdítani a komfortzónájukból? E témakörben hoztunk létre egy performanszsorozatot, ahol olyan hétköznapi cselekedetek, mint a táplálkozás, fogmosás, sportolás, egyszerű éneklés, csomagolás jelentek meg az előadás részeiként. Többek között dadaista verseket tanítottunk be halandzsanyelven a nézőknek, s a közönség a színészekkel együtt a hajával festhetett a színpadon – mesélte a színházi szakember.

De a kalandok nem álltak itt meg, a JESZ-esek további érdekességekkel is készültek a marokkói városban összegyűlő, soknemzetiségű nézőközönségnek.

– Befóliáztunk(!) jó pár szereplőt és nézőt, majd így mozgattuk őket a színpadon. Hamlet-idézeteket nyomtattunk ki papírnak tűnő ostyákra, amelyeket aztán a színészek, később pedig a nézők is megettek; borotvahabból pedig szobrot építettünk. Mindezt egy jól szerkesztett keretbe helyeztük el, a konferansz segítségével minden egyes akciót egy kulturális kontextusba ágyazva

– árulta el Tóth András Ernő. És ha ez nem elég, a fesztiválon készült fényképeken láthatjuk, hogy a szolmizáláshoz a színészek hátára festettek kottát.

A JESZ tehát nemcsak a színházi művészet határait tágította, hanem a nemzetközi színházi közösségben is aktívan részt vett, építve a kulturális kapcsolatokat a belga Liège-től kezdve egészen Marokkóig. A tangeri fesztiválon elért sikerüket elismerve, Tóth András Ernő örömét fejezte ki, hogy a nézők és a különböző nemzetek képviselői egyaránt élvezték a nyelvek fölött álló, üdítő színházi élményt.