Régi sváb hagyomány szerint búcsúfát állítottak Nagynyárádon

A hétvégi programok pénteken kezdődtek az óvodások Márton-napi lampionos felvonulásával és műsorával, majd másnap délután a Német Ház udvarán feldíszítették a búcsúfát, este pedig búcsúbált rendeztek a Művelődési Házban a Diamant zenekarral. A fő nap a vasárnap volt, amikor is kora délután a Német Ház portáján gyülekeztek a népviseletbe öltözött helyi lakosok, majd menettánccal és zenével vonultak a Művelődési Házhoz, ahol felállították az előző napon feldíszített búcsúfát. Végül kulturális programmal ünnepelték a jeles napot. 

A búcsúfaállítás régi sváb hagyomány, melynek története a háború előtti időszakra nyúlik vissza. A nyárádi parasztok a betakarítás befejeztének örömére állítottak búcsúfát, amely két összekötött kocsirúdból állt, melyre rákötöttek három karikát – ezek az ekét, a vetőgépet és a boronát szimbolizálták – és krizanténnal díszítették fel. S mivel a kamra is üres volt, levágtak egy disznót, és nagy lakomát csaptak. Innen ered a hagyományos „zabáló búcsú” elnevezés. 

A nagynyárádiak annak idején Márton napját nevezték ki a búcsú napjának. A régi szokás szerint a búcsúfát mindig olyan házból vitték el, ahol katonsor előtt álló legények laktak. A szokást a háború után 1975-től tartják meg, sokáig évente, manapság pedig kétévente állítanak búcsúfát a helyiek. A díszítéskor és a búcsúfaállításkor is megmozdul a falu apraja nagyja, sokan süteményt sütnek, forró teával, forralt borral kínálják a résztvevőket. A búcsúfa tetejére magyar zászlót kötnek, amellyel a sváb és a magyar lakosság együvé tartozását jelzik.