A jubiláló Tillai Aurélt és kórusát köszöntötte Hoppál Péter

A kormánypárti politikus hétfőn a Facebook-oldalán azt írta, hogy a kórus és Tillai Aurél talán Guinness-rekordot is döntöttek a hat és fél évtized közös munkával. „Ennél fontosabb, hogy unikális Kodály-, Bárdos-, és magyar kortárs zenei felvételeikkel, illetve a mintegy két tucat nemzetközi versenygyőzelemmel, nagydíjjal, arany oklevéllel a magyar kóruskultúra legnagyobbjai közé emelkedtek” – olvasható bejegyzésében.

„Kedves Kamara Kórus, kedves professzor úr, kedves Vendégek!

Egy nagyon impozáns, hosszú, zenetörténeti ívnek vagytok a Pécsi Kamarakórusként a pécsiségnek letéteményesei napjainkban, és ez már hat és fél évtizede tart.

Ez a hosszú ív Szent István kora óta tart. Szent István alapította püspökség, a liturgia szolgálatát magas színvonalú fiú énekesekkel látta el évszázadokon át, majd az egyetem, az első egyetemalapítás, ugye a pre-reneszánsz korszakban pedig a többszólamúság is felcsendült a székesegyházban. Aztán jól tudjuk, hiszen a kamarakórus és a Pécsi Egyetemi Kórus közös előadásában lemezre is vétetett Lipr György munkássága, aki már az oratórikus formákat is meghonosította Pécsett a 18. század végén, 19. század elején. És aztán azt is tudjuk a zenetörténetből, a helytörténetből, hogy a pécsi dalárda pedig Liszt Ferenc elé ment a nagy kanyarig, és énekszóval köszöntötték őt a romantika országának közepén.

Aztán a 20. században, amikor meg kellett szűnnie a püspöki énekiskolának a diktatúra iránymutatása szerint, akkor egy vákuum keletkezett, és ebben a vákuumba Kodály Zoltán és az ő munkatársai, a pécsi első zenetagozatos osztályok indításával olyan levegőt pumpált, amiben Pécs a zene fővárossá válik, a vokális zene fővárosává, és ekkor két jó barát, két fiatalember úgy gondolta, hogy összegyűjti a tanítványokat, a barátokat és 1958-ban vészterhes, nehéz, viharos esztendőben a magyar kultúra és a pécsi identitás javára kórust alapítottak.

És ez az alapítói gesztus, kérdezhetnénk, hogy Monty Pythonékkal, hogy mit adott, mit adtak a rómaiak nekünk? Mit adott a bécsi kamarakórus? A magyar zenének adott másodlagos basszus hangzást, búgó patthangzást. Mediterrán bel canto tenor hangzás és fényes, dagályosságmentes szopránhangzás. Ezt minden felvételről azonosítani lehet. Ez a pécsi kamarakórusnak a névjegye, ez a különleges megszólalás, amely egyedivé tette a magyar kórusok közül ezt az együttest. De adott ezen kívül a Pécsi Kamara Kórusa, Emberek Háza kórusa. Csodálatos győzelmeket szerte Európából és a nagyvilágból hoztátok haza a trófeákat. Köztük mindig megemlítjük, mert ki kell emelni, hogy még a kategóriák győztese nagydíját is elnyerve gyarapítottátok a magyar kóruskultúra hírnevét a nagyvilágban, és amit már elhangzott, értetek és miattatok a ti szellemi és szakmai rangotok miatt jött át a kommunista vasfüggönyön a legnagyobb európai kórusfesztivál, az Európa Cantat 1988-ban.

Szóval, mit adtatok a magyar zenetörténetnek, a magyar kóruskultúrának? Mindezt, és ha még szabad pillanatokat felidézni, a kórus és karnagya örökös tiszteletbeli, föntről ma is köztünk lévő háziorvosa, drága Kopján Gábor, aki orgonakíséretével három-négy évtizeden át nagy produkciókban hozta össze karnagyi szándék szerint az egyetemi kórust a kamarakórussal, hát na, azok olyan pillanatok voltak, amik nincsenek persze felvételekre rögzítve, de házi négykezes orgona átiratban, h-moll misét a pécsi ferences templomban úgy megszólalni, vélhetőleg az ezer évnyi pécsi zenetörténeti ívben sohasem szólaltattak meg, és valószínűleg már nem is fognak. És valószínűleg olyan pillanat is ritkán adatik, ami a kodályi Jézus és a kufárok Franciaország-beli lemezén, de aztán a rendszerváltás után azonnal elsőként a Hungaroton Classic gyűjteményes nagy Kodály lemezén is ott lévő Jézus és a Kufárok záró akkordjának leütése utáni pillanatok, amik ott megjelennek a színpadon, az visszaadhatatlan és leírhatatlan. Ez maga a katarzis, aminek a megéléséért érdemes élni. És még egy Kopján Gáborral közösen megélt nagy élmény, amikor az egyetemi kórus és a Pécsi Nevelők Háza Kórus Kodály nagy orgona kíséretes református zsoltárát, a 111. Genfi Zsoltárt énekelte nem egyszer, és amikor a végén az utolsó fél versszakban „ki a kősziklát, tó vizét veszi, forrásnak útját kőben repeszti, hatalmas erejében”, ezek a hangok, ezek talán a Psalmus Hungaricus zsidó kórusának tetőpontján visszatérő rondó témával vetekszik, „mikoron Dávid nagy búsultával baráti miatt volna bánatban”, stb. Szóval ezek azok a pillanatok, amik, ha megvannak lemezen, akkor az örökkévalóság számára tetten érhetőek és azonosíthatóak, ha pedig nincsenek ott, akkor csak a közönség emlékezete és az örökifjú, alapító és régi, valamint fiatalabb kórustagoknak az éneklési emlékében vannak ott.

És hogy tágabb egy kórusnak a küldetése, mint pusztán zenei örökség, gondozás és a kortárs művészet művelése. A Pécsi Kamara Kórus Tillai Auréllel ezt is megmutatta. Mert ti lettetek az utolsó védelmezői a magyar nyelv különleges három e-é hangzójának. A zárt e-nek, a nyílt e-nek és az ének, merthogy a városi ember napjainkra elfelejti ezek között a különbségtételt. Tehát a magyar nyelvnek is adtatok egy új esélyt és reménységet, hogy tovább élhet ez az akusztika, és az a prozógiai pontosság, a rövid és hosszú szótagoknak a váltakozásából származó vokális zenei megformálás, ami minden felvételen megkülönbözteti becsukott szemmel, hogy ez a Nevelők Háza, ez a Tillai.

Hát mindezt köszönjük, hogy ez sokszor a Pécsi Egyetemi Kórussal együttműködésben történhetett, és hogy a 65 év alatt mindezen értékek felhalmozásában és a magyar kultúra kialakításában ilyen harcosok vagytok és voltatok. Van itt nálam a Pécsi Tudományegyetem művészeti kara részéről egy oklevél is, az egyetemi kórus vezető karnagya, Lakner Tamás professzor úr mostani koncertje miatt én állok itt, és én mondok, az ő nevében is köszöntést, de hozom a dékán úrnak, Lengyel Péternek is a díszoklevelét, és Pécsi Tudományegyetem művészeti karának díszoklevelét, ami már a karnagyot illeti. Tillai Aurél professzor emeritus részére a kar építésében és művelésében tett évtizedes fáradtsága és munkálata idáig a 93. születésnapot nemrég volt 93. születésnapod alkalmából. Isten áldja és éltesse a Magyar Örökség-díjas pécsi kamarakórust és a Kossuth és Liszt Ferenc-díjas érdemes művész Tillai Aurélt.”