Tiltott a szerelem, mégis megszegik a szabályokat

Nem tudom azt mondani, hogy jobban szerettem Bridget és Rhys történetét, talán csak egy fokkal, mert ebben nem voltak olyan jelenetek, amelyet még a legdurvább szappanoperák is megirigyeltek volna. Mondhatni meg maradtunk a valóság talaján, így valahogy sokkal inkább közelebb tudtuk érezni magunkat a karakterekhez, kivéve, hogy nem vagyunk hercegnők.  

Igazából egyáltalán nincs túl gondolva a történet. Van nekünk egy jóképű, veszélyes testőrünk, aki csak a feladatára koncentrál, azaz, hogy megvédje a rá kiosztott személyt, ebben az esetben Bridget hercegnőt, aki a hercegnőkhöz képeset szabad életet él, addig a pillanatig, amíg bátyja le nem mond a trónról a szerelemért, és ő kerül az örökösödési sor elejére. És nem könnyíti meg a helyzetét az sem, hogy egyre inkább kedveli a testőrét, és az érzés kölcsönös, viszont az ő szerelmük tiltott.

Ki ne imádná a tiltott szerelmes sztorikat? 

Akinek az a válasza erre, hogy ő nem, akkor is olvassa el ezt a könyvet, mert rögtön rajongóvá fog válni.  

Az első részhez képest sokkal jobban tetszett ebben a történetben az, ahogyan a karaktereink fejlődtek, ahogy szép lassan jutottak el A-ból B-be. Nem egyszerűen azt láttuk, hogy minden könnyen megoldódik, hanem igenis meg kellett küzdeniük önmagukért, egymásért, és az út során jobban megismerték önmagukat is. Bridget esetében volt ez igazán látványos szerintem, aki egyik pillanatról a másikra kerül egy olyan helyzetbe, amely mást követel meg tőle, mint amit eddig megszokott, és alkalmazkodnia kell, de úgy, hogy közben meg akar maradni önmagának. Viszont a változás nem ördögtől való dolog, így neki is formálódni kellett, ami úgy sikerült, hogy közben nem vesztett el önmagát, sőt több is lett, mint volt.

És mielőtt azt hinné valaki, hogy a szerelem a két szereplő között csak úgy ripsz-ropsz szárba szökkent, az téved. Ugyan tisztában vagyunk vele a legelejétől kezdve, hogy a felszín alatt kedvelik egymást, viszont először barátokká válnak, és majd csak ezután következik a mindent elsöprő és legyőző szerelem.  

Ez is egy jól megírt szappanopera sztori, csak enyhébb, mint az első rész. Ebben is volt titok, de azért nem annyira a valóságtól elrugaszkodott, mint az előző kötetben. És még meg is lepődtem rajta, bár ha jobban belegondolok, egyértelműnek kellet volna lennie.

Szó, mi szó, én élveztem ezt a kötetet is. Nem váltja meg a világot, de szerintem nem is ez volt a terv vele, hanem egyszerűen csak az, hogy szórakoztassa az olvasót, és egy kis időre kiszakítsa a valóságból.

Ana Huang: Twisted Games (Bridget&Rhys)
romantikus
Maxim Könyvkiadó - Dream válogatás
2023