Első színházi élményét a Bóbitának köszönheti - videó

– Hogy érintette, hogy megkapta ezt a díjat?
– Természetesen nagyon meglepett. Igazából azt gondolom, hogy nagyon sokan megérdemeljük ezt a társulatból, mert nagyon sokat dolgozunk a színházért, a nézőkért és ugye egymásért. Maga a névadó is emeli ennek a díjnak a nívóját, és emellett pedig még azok is, akik már korábban megkapták, szóval nagyon megtisztelő ez.

– Koránál fogva személyes élménye nem lehet Hang Gáborral...

– Így van, vele nincs, Lórihoz és Babikához (Matta Lóránt és Illés Ilona) viszont van kötődésem, ugyanis az első színházi élményem a Bóbita Bábszínházban volt, még 2001-ben, amikor A diótörő -t láttam. Abban még Babi is szerepelt, szóval számomra duplán megható és különleges, hogy pont most együtt köszöntöttek minket a színpadon.

– Hogy került a Bóbita Bábszínház társulatába?

– Pécsen születtem, itt is nőttem fel, majd elkerültem Budapestre, ott tanultam prózai színészetet, és dolgoztam. Honvágyam volt, a szívem visszahúzott Pécsre. Ekkor adódott is egy lehetőség, hogy a bábszínház társulatába kerülhetek. Azóta a bábszínház az életem.

– Melyik szerep volt eddig a legkedvesebb Önnek?

– Ez egy nehéz kérdés. Abszolút kezdő bábosként kerültem a csapatba, és már az elejétől fogva nagyon jó feladatokkal találtak meg engem itt. Jól volt adagolva, hogy az elején még mondhatni „tanulópályán” voltam, és ahogy telt az idő, egyre komolyabb feladatokat kaptam. Mostanra már tényleg – a gólyalábazástól kezdve a babaszínházig – rengeteg mindent ki is próbálhattam és még sok-sok dolgot szeretnék kipróbálni. Mindegyik szerepben keressük azt, amit meg tudunk szeretni, mindegyikhez úgy állunk hozzá, hogy szeressük mi is és a nézők is. Boldog vagyok, hogy azt csinálhatom, amit szeretek.

– Kívülről ez a társulat egy rendkívül vidám és összetartó csapatnak tűnik. Milyennek látja Ön belülről?

– Remek a csapat, ezt meg tudom erősíteni. Én nagyon jól érzem itt magam, minden kolléga nagyon támogató. Az elejétől kezdve sok és sokféle dolgot tanítottak nekem, figyeltek rám, tehát nem az volt, hogy nekem minél előbb fel kellett zárkózni hozzájuk, hanem ők mindig ott voltak, segítettek, bármivel fordulhattam hozzájuk. Nyitott és őszinte csapat, szeretek velük dolgozni, és amikor utazunk a tájelőadások kapcsán, akkor sok közös programot is igyekszünk csinálni. Szóval ez nem egy átlagos munkahely és nem egy átlagos csapat.

– Ha választania kellene a prózai színészet és a bábszínészet között, melyik felé hajlana inkább?

– Nagy szerencsém van, hiszen a Bóbita Bábszínház rugalmasságának köszönhetően az Oberon Társulat tagja is maradhattam. Velük nagyon sokat dolgoztam már a gimnázium óta, és a mai napig többféle projektet is csinálunk: nyári táborokat szervezünk, színházi nevelési foglalkozásokat tartunk, de vannak színházi előadásaink is, mint például a legutóbbi Jó szerencsét vagy a korábban bemutatott Bündeltanz, amiben részt veszek. Szóval szerencsére vannak a bábszínház mellett munkáim, és jól is esik sokszor. Nagyon szeretem a gyerekeket, nagyon szeretek nekik játszani, hihetetlenül fel tud tölteni, de olykor azért jólesik és jót tesz a színészi rugalmasságomnak, fejlődésemnek egy komolyabb hangvételű előadást is játszani felnőtteknek. Azt érzem, ezen a téren is kiegyensúlyozott a pályám.