Íjászat

2018.08.10. 11:00

Nem elfecsérelt évek voltak

Bulsz Ildikó (68), a PTE-PEAC íjásza idén már nem versenyez, de szívesen edzősködne, örömmel adná át tudását a tanítványoknak. Csakhogy nincs kinek és nincs pálya, ahol gyakorolhatnának.

Horváth László

Negyvennyolc év versenyzői múlt van mögötte, szerepelt a Pécsi Vízügyi SE, két fővárosi klub, a Typográphia és a Malév színeiben, jelenleg a PTE-PEAC íjász szakosztályának igazolt sportolója. Tavaly még rajthoz állt szenior versenyen, teremben, idén azonban már nem indult.

– A tudásom még megvan, a betegségem miatt az erőm viszont már nem. Asztmám van – fogalmaz Bulsz Ildikó, aki pályafutása vége felé már sokszor egyedül állt rajthoz korosztályában, mert 50-en felül a nőknél mások már nem vállalták a megmérettetést. De nemcsak a korosabbak tűntek el, hanem a fiatalabbak is. Így történt ez a PTE-PEAC-nál is, ahová a korábbi válogatott, a teremben és szabadban is többszörös felnőtt magyar bajnok, I. osztályú minősítéssel rendelkező sportoló 2007-ben, a szakosztály megalakulásakor igazolt. Az olimpiai és úgynevezett csigás szakágban magának nevet szerző egyetemista sportági műhelynek most körülbelül 20 tagja van, 17 és 68 év közöttiek.

– Télen még jártak gyermekek is terembe edzeni, aztán elmaradoztak – sajnálkozik Bulsz. – Ám ezen nem is csodálkozom, mert Pécsett nincs igazi íjászpálya, ez pedig zavarja a szakmai munkát. Mindig oda megyünk, ahol befogadnak bennünket. Most a Verseny utcában, a volt Matáv-sporttelep hátsó füves pályáján gyakorolhatunk hetente egyszer, vasárnap délelőtt. A PEAC-nak tavaly még volt pénze téli terembérlésre, idén már nem lesz. Veszélyben van a szakosztályunk, nagyon félek a folytatást illetően. Nincs pénz, nincs ember, nincs utánpótláskorú gyermek. Edzősködnék, de nincs rá a fiatalok részéről igény, mivel eltűntek Baranyában a sportágból. Tanácsokat azért még szoktam osztogatni azoknak, akik járnak edzésre. A megyében egyébként még Pécsváradon, Szigetváron, Siklóson és Mohácson van íjászélet, tömegeket azonban ezeken a helyeken sem tudnak megmozgatni. Amibe nyilván az is belejátszik, hogy az íjászat nem olcsó. Sokba kerül az íj és a vessző is.

Soha egy fillért sem kapott azért, mert íjász volt. Ennek ellenére úgy érzi, hogy nem elfecsérelt évek voltak ezek, amelyeket kedvenc sportágára áldozott. – Ettől csak több lettem – teszi hozzá. – Szerencsére Magyarországon sokat küzdenek azért, hogy az íjászat a sportágak között ne legyen mostohagyermek. Európai szinten tehetséges, fiatal versenyzőnk most is van. Viszont egyre kevesebb a női versenyző. Eleinte még járnak a fiatal lányok edzésre, aztán sajnos lemorzsolódnak. Igaz ez a PTE-PEAC-ra is.

Olimpiai sportág

Az íjászat egyike a legősibb sportágaknak, a modern olimpiákon az 1900-as párizsi játékok óta van jelen. 1904-ben, St. Louisban az első sportág volt, amelyen nők is indulhattak. Ennek ellenére a sportág az 1920-as játékok után egészen sokáig nem szerepelt a nyári játékokon, 1972-ben Münchenben tért vissza. Rióban, a legutóbbi ötkarikás sportparádén nem volt magyar résztvevő. A sportág nagymenői a dél-koreaiak, az olimpiákon rendre van dobogós versenyzőjük.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a bama.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában