A kicsikre most is büszkék lehetnek a szászváriak

Csend van a pályán. Amikor kiszállunk az autóból, úgy tűnik, sehol egy lélek. Pedig kedd délután öt óra elmúlt, edzésnek kellene lennie.

Aztán ahogy jobban körülnézünk, észrevesszük, hogy nem vagyunk egyedül. Mondhatni, van élet a szászvári pályán – és ez átvitt értelemben is „ül”. A túlsó oldalon ugyanis, a kapu mögött ott van egy bringán a gondnok (épp indulóban), az utánpótlásban folyó munkáért felelős Dávid Ervin pedig pont futáshoz készülődik. Egyikük sem túl vidám.

Nem is lehetnek azok, hiszen Szászváron nemrég még nagy sikereket éltek át. A megyei I. osztály egyik legerősebb csapata volt az övék, sorra nyerték a mérkőzéseket, s fel tudták venni a versenyt a PMFC-vel is. Hatalmas versenyfutásra késztették akkor a favorit pécsieket a bajnoki címért, s ezt a párharcot bizony elbukta a Szászvár – és ahogy a hírekből hallani lehetett, valahol ott bukta el a jövőt is. Egyszerűen nem addig nyújtózkodott, ameddig a takarója ért, hanem jóval tovább.

Ennek issza most meg a levét. A korábbi bivalyerős együttes most a mezőny leggyengébb tagja, legutóbb 21-0-ra kapott ki Komlón. De azokon, akik pályára léptek, s igyekeztek helytállni, nem szabad elverni a port. Csak becsülni lehet őket.

– Nem volt egyszerű a komlói meccs, négyen voltunk annyi idősek, mint az egész komlói csapat – mondta az 52 éves Törő Tamás, miután összeadta, hogy három idősebb társával együtt 188 évesek voltak. – Ráadásul megnehezítette a dolgunkat, hogy négy ifista srác inkább nem vállalta a játékot, mondván, hogy ez nekik égés. Pedig miattuk csináljuk még az egészet, azért, hogy az utánpótlás ne lássa kárát a felnőttcsapat vergődésének.

Jellemző a helyzetre, hogy kedden nem volt edzés – csütörtökön talán lesz. Talán. Ha edző lesz. Mert jelenleg az sincs. Nemrég találtak egyet Incze Zoltán személyében, aki el is jött a komlói meccsre, úgy volt, hogy kedden edzést is tart, de aztán hétfő este telefonált, hogy ez neki is túl nagy feladat. Bár szereti a kihívásokat, ezt nem vállalja.

Időközben aztán megérkezett a szép, rendezett, gondozott pályára a polgármester, Dunai Péter. Az ő szíve is fáj a történtekért – hogyne fájna, hiszen tizenegy évig futballozott a szászvári csapatban. De nem kesereg. Inkább mutatja az öltözőépületet, amit a százhúsz náluk játszó kisgyereknek újítanak fel, hogy jobb körülmények között érezhessék magukat.

– Ez az egy cél lebeg előttem: a gyerekek miatt nem szabad elengedni az egyesület kezét – mondja. – Az utánpótlás miatt mindenképpen működtetni kell a klubot.

Az eredmények is jelzik, valóban nem szabad hagyni, hogy a kicsiknél elvégzett munka kárba vesszen. Dávid Ervin már sorolja is: az U13-asok ötből négy, az U11-esek ötből három, az U9-esek ötből öt meccset nyertek eddig. Vagyis azért van mire büszkének lenni Szászváron.

A hogyan tovább azonban fogas kérdés. Az sem kizárt, hogy a felnőttcsapat már a hétvégén sem tud kiállni – a sorozatos sikertelenség elveszi a játékosok kedvét. Érthető. Nagyon valószínű, hogy a Szászvárnak nemsokára le kell mondania a megye I.-ről, hogy aztán új életet kezdhessen mondjuk a megyei III. osztályban. Aztán, remélhetőleg, jöhetnek az újabb sikerek.

Tavaly nyáron bajnokok voltak...

2015/2016: második lett a Szászvár 78 ponttal, a PMFC 85-tel nyerte a bajnokságot

2016/2017: bajnoki címet ünnepelhettek a szászváriak 62 ponttal

2017/2018: hetedik helyen végzett a szászvári csapat 43 ponttal