Ha a salak mesélne: emlékeztek a volt porcelángyáriak

Nem is volt és nem is lesz még egyszer olyan focipálya Pécsett, mint amilyen a Zsolnay-é volt. Salakos, a vasúti töltés mellett, öltöző nélkül, a csapatok a gyárban öltöztek-vetkőztek, és a játékvezetőkkel együtt már szerelésben, a forgalmas, balesetveszélyes úton átgyalogolva közelítették meg a Balokány fürdőtől délre eső játékteret. Szándékosan nem használom a stadion kifejezést, mert mindennek lehetett azt nevezni, csak annak nem. Mégis szerették a focisták és a nézők is, mivel különleges hangulata volt. Sok jó meccset játszottak ott.

A napokban a régi szép időkre emlékeztek az egykori porcelángyári labdarúgók és vezetők. Nosztalgiázva, tízen fociztak is kicsit Kozármislenyben, mielőtt a megterített asztalhoz ültek volna. Ott az egykori gyárigazgató és sportköri elnök, Otterbein István (76) is segített bevezetőjében felidézni a sikerekkel teli múltat. Tőle tudjuk, hogy a legmagasabb osztály az NB III. volt, ahol valaha is szerepeltek.

– Nehezen lehet összehasonlítani az akkori körülményeket a mostaniakkal, de szívvel-lélekkel csináltuk, büszke is vagyok rá – nyilatkozta lapunknak Otterbein.

A banketten a különböző beszélgetésekből összeállt, hogy olyan edzők dolgoztak a hosszú évek alatt náluk, mint például Katona Ferenc, Rá­kóczy Ferenc, Palkovics József, Gyurkovics István, Nagy Károly és Megyes Lajos. A három-négy generációt felölelő játékosállomány egyik színes egyénisége Milkovics Sándor (78) volt, aki elmondása szerint 18-20 évig játszott porcelángyári színekben.

– Akkori szóhasználattal élve, jobb- és balkötő voltam – pörgette vissza az idő kerekét Milkovics, akiről azt hallottuk, hogy egyszer hat gólt rúgott megyei I.-es bajnokin. – A mai viszonyokhoz képest a feltételek nem voltak akkoriban a legjobbak, de az annyira nem zavart, mert nagyon szerettem futballozni. Szerencsére a súlyos sérülések elkerülték a pályafutásomat.

A sportbaráti összejövetelen a résztvevők megemlékeztek azokról, akik időközben elhunytak, ezért nem lehettek ott. Nyílt szavazással döntöttek arról, hogy hagyományteremtő módon ezentúl félévente találkoznak majd. (Már tavaly is összegyűltek, ám akkor kevesebben voltak.) Az egyik főszervező, Szabó Csaba szerint szeretnék, ha olyan egykori porcelángyári kötődésű focisták is csatlakoznának hozzájuk, akik most nem lehettek itt vagy nem jutott el hozzájuk a meghívó. Mindenesetre hálás azoknak, akikkel most ünnepelhetett.

Több neve is volt az 1933-ban alakult egyesületnek

A történetírók szerint 1933. december 19-én alakult meg a Zsolnay Sport Egyesület, ami akkor egy futballcsapat létrehozását jelentette. A bemutatkozásuk 1934. áprilisában volt, Somogy-Bányatelepen, oda 150 szurkolójuk kísérte el a gárdát. Még abban az évben a szövetség a pécsi alosztály II-be osztotta be őket. Az idők során a klubot hívták Pécsi Zsolnay SE-nek, Zsolnay-gyári SE-nek, Zsolnay-Építők SK-nak, Pécsi Porcelán SK-nak, Pécsi Porcelángyár SE-nek. Hatvankét éves működés után, 1995-ben a Zsolnay SE labdarúgó-szakosztálya fuzionált a Kozármislenyével, utóbbi átvette azokat a játékosokat, akik a továbbiakban ott akartak focizni, és Palkovics Józsefet, a felnőttek edzőjét is befogadták. Egyébként a porcelángyáriaknál a hőskorban a focin kívül kézilabdát és sakkot is űztek versenyszerűen.