Fekete Tivadar szerint reális helyen várja a tavaszt a Szentlőrinc

– Elégedett a csapat őszi teljesítményével? 
– Összességében magával az eredményességgel, pontok számával, helyezéssel elégedett vagyok – kezdte Fekete Tivadar, a Szentlőrinc sportszakmai igazgatója. – Ha onnan közelítünk, hogy hétről hétre milyen volt a játék, a mérkőzések forgatókönyve, akkor vannak olyan meccsek, amik kapcsán van némi hiányérzetem. De főleg a labdarúgásban kiszoktak egalizálódni ezek a dolgok. A kitűzött céljainkhoz képest jó, reális pozícióban vagyunk, erre lehet alapozni a tavasz folyamán. Annak örülök, hogy olyan pozícióban várjuk a tavaszt, ami bizakodásra és nyugalomra ad okot. Nem kell azon törni a fejünket, hogy mennyi játékost, pozíciót kell végignéznünk, nem vagyunk kényszerhelyzetben, így télen csak pici finomításra van szükség. 

– Van olyan konkrét pozíció, ami erősítésre szorul? 
– Mindkét oldalra a szélső támadó pozícióra keresünk labdarúgót. Ott van hiányérzetem, mert az idény előtt se találtuk meg ide a számunkra megfelelő játékost. Nagy erőket mozgósítunk, hogy ezeket a hiányosságokat pótolni tudjuk. Bízom benne, hogy fogunk tudni igazolni erre a pozícióra. A többi poszton megfelelőnek ítélem meg a keretet minőségre és mélységre is. Megvan az egészséges versenyhelyzet, ezáltal van az edző számára variációs lehetőség. 
 

– Beváltak akkor a nyári változtatások? 
– Nehéz helyzetben voltunk, mert tizennyolc játékos távozott a nyáron. Az előző idényünket nagyon sok nehézség tarkította. Nem tudtuk megcsinálni, amit idén elkezdtünk, hogy minél több olyan futballista legyen a sorainkban, akik a saját játékosaink. Tavaly sok kölcsönben lévő labdarúgónk volt, akiknek vissza kellett térniük az anyaegyesületükhöz, illetve többen voltak, akikkel csak egyéves megállapodást kötöttünk pont azért, mert látnunk kellett, mit érhetünk el az NB II.-ben. Most kicsit változtattunk a stratégiánkon, nem egy idényre kötöttünk szerződéseket, és csökkentettük a kölcsönjátékosok számát. Elégedett vagyok az érkezőkkel, mert a helyezésünk, a pontok száma igazolja, ez a keret sem lett, úgy néz ki, rosszul összerakva. Arról nem is beszélve, hogy az első tíz forduló csodálatos periódus volt számunkra, veretlenek voltunk. 
 

– Az utánpótlásban játszókat fűti, hogy szinte velük egykorúakkal harcolhatnak az első keret pozícióiért? 
– Az NB II.-es időszakunk még vonzóbbá tette a klubunkat. Sokan kopogtatnak, hogy egészen kis korban hozzánk hozhassák a gyerekeket szinte a megye minden pontjáról. Számukra hiteles, amit képviselünk, hogy meg akarjuk adni a lehetőséget a felnőtt futballba való bemutatkozásra. Jó pár éve a B csapatot is a fiatalok érdekében hoztuk létre. Úgy ítéltem meg, hogy a legtehetségesebb U17-es, U19-es játékosainknak nem a korosztályos bajnokságokban kell pallérozódniuk, hanem a felnőtt futballban. Onnan már pár lépcsőfok csak az első csapat. Be is mutatkozott az ősszel 2002-esként Tóth Máté, de hétről hétre az A kerettel készül a már debütált, vele egyidős Pretzl Milán és Slavonics Bálint is. Pont azért, ha eljött az idő, minél zökkenőmentesebben be lehessen őket rakni a csapatba, és ezért is fontos számunkra a B csapat, ahol már igenis számít az eredményesség. A legtöbb akadémia is keresi a labdarúgóinkat. 
 

– A megyei futballban szerzett percekkel fel lehet készülni az NB II.-re? 
– Annál többet érnek, minthogy csak a lelátóról követhesse a csapat mérkőzését a játékos. Az óriási luxus lenne, ha ezeknek a fiataloknak, akik nagyon kevés felnőtt meccsel rendelkeznek, egyáltalán nem lenne hétről hétre játékperc a lábában. A 18, 19, 20 éves fiatalembereknek jobb az, ha játszanak kilencven percet alacsonyabb osztályban, mintsem, hogy egyáltalán ne lépjenek pályára. Például Török Lászlónak, Kiss-Szemán Péternek, Nagy Zsombornak egy érési folyamaton kellett nyár után átmenniük, nem lehetett őket egyből az NB II.-es csapatban szerepeltetni, de végül mind megkaphatták a lehetőséget a másodosztályban.