A gólvonalról mentett a meccs egyik rendezője

A korabeli feljegyzések nem teljesen egyértelműek, de a beavatkozás tényét senki sem cáfolhatja meg. Akad viszont olyan játékos, aki ma is tisztán fel tudja idézni az egykori eseményeket. Az alapvető dolgokban meg eddig sem volt vita. 
 

A Baranya megyei labdarúgó-bajnokságban, az akkori negyedik vonalban, a Somberek együttese a Felsőszentmárton gárdáját fogadta. A naptárak 1995. október 15-ét, vasárnapot mutattak. A kezdési időpont 13 óra 30 perc volt, a 10. játéknapon. A végeredmény 1–2 lett, a vendégek elvitték mindhárom pontot, de nem hétköznapi keretek között. 
 

A szünetben még 1–1 volt az állás, ám az éllovas szentmártoniak a fordulás után ismét előnyhöz jutottak. Ezt követően a játékvezető megadott egy 11-est az otthoni gárdának. A mintegy 250 drukker a lélegzetét visszafojtva várta az egyenlítést. Ehhez képest a lövés a kapufáról kipattant, ellentámadást indíthattak a vendégek. Gyorsan, fürgén, ahogyan azt tanítani szokták az edzők. Minél előbb el a saját háló környékéről a lasztit, növelni az előnyt, bebiztosítani az eredményt. Az 1–3 a hajrában nem lenne rossz rész­eredmény. 
 

– Soha nem felejtem el a meghökkentő másodperceket – emlékezett vissza a nem mindennapi eseményre Ott József, a vendégek védője, aki később a PMFC-nél az NB I-ben is volt edző. – A csatárunk, Csalos Ferenc megugrott egy jó labdával, a somberekiek ugyanis nagyon feltolták a védekezésüket. Elhúzta a labdát a kimozduló kapus mellett, majd mintegy huszonöt méterről a gólvonal irányába lőtte a labdát. Megfordult, mint aki jól végezte a feladatát, futott ünnepelni a csapattársakhoz. Erre hamarosan megszólalt a játékvezető sípja is, de nem gólt jelzett. Feri kérdezte tőlünk, mi a gondunk, miért nem ölelgetjük? Rövid időre még Keresztes Ambrus sípmester is elbizonytalanodott, de aztán kapcsolt, labdaejtéssel folytatódott a játék. Mert az történt, hogy a hazai klub egyik biztonsági embere a saját kapufája mellől belépett a gyepre, aztán kivágta a gólba tartó bőrgolyót.  
 

A pályán át vezetett az útja a kocsmába

 

A végeredmény szempontjából utólag már érdektelen lett volna minden óvás, hiszen a vendégek 2–1-re így is megnyerték a mérkőzést. A döntést a fegyelmi bizottság meghozta, Csalos meg élete legmeghökkentőbb „nem gólját” érte el. A renitens közreműködőt a megyei szövetség egy évtizedre eltiltotta a meccsek látogatásától. Nem mostanában, hanem még 1995-ben. 
A ma hetvenedik életévén túl lévő tettes nem kívánt semmit hozzátenni egykori turpisságához. Mindez talán érthető is, minek a múltat bolygatni. Még abban az esetben is felesleges, ha sporttörténelmet írt az illető. 
 

A megdöbbentő események után két héttel, a Felsőszentmárton ismét a környéken vendégeskedett. Akkor a Lánycsók volt a pályaválasztó (végeredmény 0–3). Azon a sportrendezvényen sem a megszokott mederben zajlott le az összecsapás. Egyszer ugyanis az egyik szögletzászlónál feltűnt egy kerékpáros. De nem szállt le, hanem átlósan áttekert a neki tetsző térfélen. Haladt sürgősen a közeli kocsmába. Többen rákiáltottak, mások integettek neki, de a bringást az sem hozta zavarba. Visszalóbálta a karját, valamit talán kiáltott is, várta őt az itala. Mindez ’95 október 29-én esett meg.