Gyönyörű, fiatal és az ország legjobb női navigátora Molnár Fanni

– Mit jelent önnek a szövetség elismerése?
– Hatalmas megtiszteltetés, hiszen nagyon kevés ember kaphatta meg ezt a címet. A férfiaknál Percze Nándor lett a győztes, aki Vincze Ferenccel megnyerte a bajnokságot. Az, hogy ennek a női párját nekem ítélték, elég jelentős teljesítmény számomra. Itthon nagyon kevés női navigátor van, főleg az élmezőnyben, valahol ez is a célom, hogy bizonyítsuk, nőként is el lehet ezt érni.

– Honnan jött a szenvedély a rali iránt?
– Már kiskorom óta megvan. Apukám akkor vette meg az első autóját, amikor egy éves voltam, ebben nőttem fel. Kérdés sem volt, hogy én is szeretném űzni ezt a sportot. Amint meglett a jogosítványom, és beülhettem versenyautóba, a következő futamon már rajthoz is álltunk. Először vele mentem, aztán tavaly szeptemberben a Mediterrán Rally-n már más mellett ültem. Ez örök szenvedély, nem lehet abbahagyni.

– Hogyan készül egy versenyre?
– Miután a kinézett verseny kiírása megjelenik, azt áttanulmányozom, az összes papírmunkát intézem. Ez után nézzük meg a pályákat, régebbi videókon kikeressük, hol lehetnek a rizikós részék, hol estek ki többen az előző években. Ha külföldre megyünk, akkor az előző évi videókból írunk egy pályakiírást, ott pedig pontosítjuk. Szerencsém, hogy még iskolába járok, így könnyebb memorizálnom a dolgokat.

– Nehéz összeegyeztetni a tanulást a versenyzéssel?
– A KPVK-n tanulok óvodapedagógusnak. Ahogyan tanulás hat a versenyzésre, úgy működik ez visszafelé is. Az a koncentráció, ami a versenyhétvégékhez szükséges, olyan lendületet ad, hogy utána sokkal könnyebb tanulni. Nem egyszerű feladat persze összeegyeztetni, de szerencsére nagyon rugalmasak a PTE-n. Most vagyok túl az első féléven az egyetemen, és szeptemberben három versenyt is teljesítettem közben. Külföldre van, hogy kedden, szerdán el kell indulni. Olykor ezt nehéz kisakkozni, de mindig megoldjuk.

– Kilenc versenyen indultak, külföldön is megmérették magukat, ez hogyan segíti a fejlődését? 
– Kettőt mentünk külföldön, a Kumrovec Rally-n és Elbán. Ez a kettő nagyon sokat nyomott a tapasztalatokba és a versenykilométerekbe. A külföldi légkör, a nyelvi és egyéb felmerülő problémák megoldása rengeteget segítenek abban, hogy fejlődjön az ember. Nehéz lenne választani, hogy melyik volt a nagyobb élmény, de talán a kumroveci futam, hiszen szeptember elején volt, nem volt az a tikkasztó hőség. Hosszú és nehéz pályákon mentünk, de ennek ellenére nem volt hosszú az etap szakasz, így sokat ültünk autóban, de rengeteget versenyeztünk. Nagyon izgalmas volt. De ott volt Elba is, ahol gyönyörű volt a panoráma, az olasz emberek nagyon befogadóak.

– Öt pilótával is ment idén, nehéz átvenni a különböző ritmusukat?
– A jó navigátornak muszáj alkalmazkodnia, hiszen a pilóta nem fog változtatni a stílusán. Vannak, akiket vissza kell fogni, hogy ne vállalják túl a kanyarokat, vannak, akiket  viszont hajtani kell. Van olyan is, akivel annyira közös hangon mozgunk, hogy kérdés sincs. Másfelől nőként csak férfiakkal versenyzem, és ilyen fiatalon nehéz kiharcolni azt a bizalmat, ami kell ehhez a sporthoz, hiszen egymásra bízzuk az életünket. Ezért is jó, hogy ennyi ember stílusát, szokásait, habitusát fel tudom venni, mert ez mind segít a fejlődésben. Úgy érzem, előreléptem a pályafelírás pontosításában az év során. Kumrovecen minden második kanyar dobott, vagy valami hasonló volt. Megtapasztaltam mennyit jelent egy-egy szó, hogy ebben a tempóban is minél könnyebben lehessen átadni a pontos információt.

– Mi a terv a következő évre?
– Jövőre mindenképpen szeretnék a Mecsek Rally-n célba érni. Harmadszorra fogok már autóba ülni, de eddig a technika mindig kifogott rajtam. Szeretnék a dobogóra is felérni. Emellett a Mitropa Kupában szeretném megméretni magam. Két futam itt lesz Ausztriában tőlünk 300 kilométerre, illetve Szlovéniában is lesz verseny. A többi akkor derül ki, ha meglesz a versenynaptár.