Hírek

2004.12.23. 06:59

George úrból elnök úr lehet

George Weah, Afrika valaha volt legjobb futballistája bejelentette, júliusban végleg befejezi a játékot. Magasztos céljai vannak: Libéria államelnöke akar lenni.

Dénes Tamás

[caption id="" align="alignleft" width="191"] Már-már személyi kultusz: a libériai Monroviában ilyen falfestmények várják a leendő államelnökjelöltet
[/caption]Tizenöt gyerekes családba született Monroviában. Három hónapos korától nagyanyja nevelte, miután szülei (egy kru férfi és egy bassa nő) a modern kor Rómeójaként és Júliájaként a törzsek ellenségeskedésétől szenvedve elszakadtak egymástól. Apja meg is halt, anyja menekülni kényszerült. Hamar munkába kellett állnia, hogy el tudja tartani magát. Telefonszerelőként dolgozott a libériai főváros, Monrovia egyik külvárosában. Huszonkét éves korában, már bajnokként, válogatott játékosként hagyta ott a nyomort, neki még Kamerun is az ígéret földjét jelentette. Ott fedezték fel a franciák, Arsene Wenger, az Arsenal mai edzője vitte a Monacóhoz.
George hamar otthonra lelt Európában – egyetlen furcsa mániáját nem tudta csak sokáig levetkőzni. Igyekezett pótolni a gyerekkori mulasztásokat, fél év alatt annyi cipőt vásárolt magának, amennyit más egy fél életen át. Közben sikeres és gazdag lett.
A polgárháború kínjait nyögő Libéria másfél évtizeden át nyomorgó szülötte honos lett a legtöbb afrikai álmainak országában, Amerikában. New York, Brooklyn lett vágyainak városa, ott találta meg mindazt, ami addig elérhetetlen volt számára. Szerelem, házasság, üzleti sikerek követték egymást – miközben George egyre jobban futballozott a Monacóban. Hamarosan a Paris Saint-Germainhez, majd a Milanhoz került, ahol megválasztották a világ legjobbjának is. A kilencvenes évek közepén volt pályafutása csúcspontján, de még éveken keresztül játszott Angliában, Franciaországban, majd az arab világban.
Közben megesett, hogy – inkább népszerűségét, mint tehetségét kihasználva – kabarésztárként és énekes-táncosként is tündökölt. Húszperces, énekléssel vegyített táncparádét mutatott be a Világ Ritmus Fesztiválon. Ám soha, egyetlen centtel vagy lírával sem gazdagodott szereplései után, minden pénzt a libériai polgárháború menekültjeinek, az éhezőknek utaltatott át.
Világszenzációt jelentett, hogy alig valamivel a polgárháború vége után a libériai válogatott majdnem eljutott a 2002-es világbajnokságra. – A futball volt az egyetlen terület, ahol az emberek hajlandók voltak feledni a törzsi gyűlölködéseket. Ezt is George-nak köszönhetjük – mondta Williard Russell, a szövetség korábbi elnöke.
Aki ellentmondást vél felfedezni Mister George Brooklynból származó amerikai felesége, s az európai normák szerint, a mi kontinensünkön élő szűk családja, valamint az afrikai misszió között, az semmit sem ért az afrikaiak lelkéből. George magát a megváltót jelenti Monroviában, akit ugyan hol Nagykövetnek becéznek a szolgálatai miatt, hol Mannehnek szólítják korábbi, még muzulmánként kapott nevén. Időnként pedig Yehoshuaként emlegetik, miután nemrégiben felvette a kereszténységet
az anglikán egyház szabályai szerint (ennek tiszteletére nagy öszszegű adománnyal segített egy templom építésénél). Leginkább azonban úgy tekintenek rá, mint a földre szállt angyalra. Még egyszerűbben: az istenre.

George Manneh Weah, Monrovia fia

Született: Monrovia, 1966. október 1.

Európai klubjai: AS Monaco (1988–92), Paris SG (1992–95), AC Milan (1995–99), Chelsea (2000), Manchester City (2000), Olympique Marseille (2000–2001)

Legnagyobb sikerei: a FIFA megválasztja az év játékosának (1995), a France Football európai aranylabdása (1995), a France Football afrikai aranylabdása (1989, 1994, 1995), a CAF választásán Afrika legjobb futballistája (1995)

Ezek is érdekelhetik