Moya széttörte az álmokat

[caption id="" align="alignleft" width="250"] A spanyolok éljátékosa mindkét egyesét megnyerte a döntőben. Ezzel ő lett a sevillai mérkőzés hőse.
[/caption]Az amerikai People magazin ma vélhetően nem úgy döntene, mint öt évvel ezelőtt, amikor a földkerekség ötven legszebb férfiúja közé jelölte a spanyol Carlos Moya Llompartot. A hölgyek bálványa, a futballért és a bikaviadalokért lelkesedő macsó, a U2-, Bon Jovi- és Queen-rajongó ibériai, aki társasági események idején maga is gitárt ragad a kezébe, a teniszütőt is ragyogóan kezeli. Roland Garros-nyertes, s 1999 nyarán rövid ideig világelső is volt. Ünnepelték a tengerentúlon is – akkoriban nem sértette az érdekeiket…

Ezen a hétvégén viszont egymaga törte darabokra az amerikai álmokat: a Davis-kupa döntőjében előbb a második számú vendégjátékost, Mardy Fisht alázta meg sima háromszettes tenisziskolai oktatással, vasárnap pedig a világranglista-második Andy Roddick ellen jelezte: a sevillai salakon ő az úr. A két Moya-pont mellé a sikerhez kellett persze a harmadik nyertes parti is – a mindössze 18 esztendős Rafael Nadal fantasztikus meccsen verte Roddickot, s mindez azt jelentette, hogy az ibériaiak triplájával szemben csak a Bryan ikrek párosgyőzelme állt, s a házigazda tehát 2000 után újból otthontarthatta a trófeát. Könnyű nekik, salakra vitték az amerikaiakat – mondhatnánk, s a hazai környezet, no meg a mindig előnyt jelentő pályaborítás-választási lehetőség kétségtelen esélynövelő a Davis-kupában, ám ilyenkor idézhető a 2001-es finálé, ahol az ausztrálok a betonra építettek füvet, az egyébként is esélytelenebbnek hitt vendég franciák mégsem csúsztak meg rajta…

Spanyolo.–Egyesült Áll. 3-1
Moya–Fish 6:4, 6:2, 6:3
Nadal–Roddick 6:7 (6), 6:2, 7:6 (6), 6:2
Ferrero, Robredo–B. Bryan, M. Bryan 0:6, 3:6, 2:6
Moya–Roddick 6:2, 7:6 (1), 7:6 (5)

Árvay Sándor -->