A titokzatos POSZT-zsűri

– Aktív drámaíróként mennyire volt újdonság a POSZT belülről?
– Nem idegen számomra a színházi találkozó légköre, hiszen a Vilmos-díjat a Kortárs Dráma Nyílt Fórumán többször is megnyertem, legutóbb pedig a Plazma című művem ment a versenyprogramban. Ám az szokatlan és igen tanulságos volt, hogy színházi emberek között kellett szakmai kérdésekről dönteni.

– Mekkora szeletet képvisel a színház a munkásságából?
– Az elmúlt negyedszázadban megközelítőleg másfél tucat darabot írtam.

– Mutassa be a szakmai zsűri működését!
– Azzal kezdeném, hogy végig igen demokratikusan tevékenykedtünk. Szükséges is volt, mert a feszített menetben akadt olyan nap, amikor három előadást is megnéztünk. Majd kétnaponta több órára külön összeültünk.

– Volt valamiféle irányelv a döntéshozatalban?
– Nem kaptunk külön instrukciót, s igen kiegyensúlyozott volt a verseny, mutatja ezt, hogy kettőnél több szakmai elismerés egyik versenyprogramnak sem jutott. A munka menete arról szólt, hogy folyamatosan elemeztük a műveket, listákat készítettünk, amit a POSZT végén egy-egy névre vagy címre szűkítettük.

– Hogy lehet ilyen tempóban kilenc napot végigvinni?
– Két hullámvölgyem is volt, mikor elkapott az ólmos fáradtság. Nem egyszerűen csak élveztük a bemutatókat, értékelnünk kellett a jelmezeken és a díszleten át a rendezésig, a mellékszereplőkig mindent. Ilyen sűrűségben még soha nem néztem színházat, megtörtént, hogy összecsúszott a valóság a színházi világgal. Egyik alkalommal beültem a szaunába, és a kinti beszélgetést egy előadás próbájaként érzékeltem. Az is előfordult, hogy a Király utcai presszók teraszain ülő emberek Csehov-jelenetekként hatottak rám.

– Miben volt a legegységesebb a szakmai zsűri döntése?
– Talán a legjobb férfi mellékszereplő megítélésében, és hogy a budaörsi teátristák együtt kapjanak elismerést.

– Min vitatkoztak a legtöbbet?
– Például az Istenítélet című előadáson, mely már többször szerepelt a POSZT-on, sőt a rendezője és az egyik szereplője is azonos volt. Stohl András elismerésén is sokat hezitáltunk.

– A szakmai zsűri előtt egyik pécsi előadás sem került szóba?
– A vágy villamosából Köles Ferenc és Darabont Mikold szerepelt a tágabb listán, mint legjobb férfi és női főszereplő. A Piszkavasról pedig az utolsó éjjel már tudtuk, hogy elnyeri a közönségzsűri díját.

– Min dolgozik most íróként?
– Múlt ősszel jelent meg a Wünsch híd című könyvem, most egy regénnyel foglalkozom. Továbbá most leszek 60 éves, amit szeretnénk a kiadómmal még idén egy kisebb kiadvánnyal megünnepelni.

Graz írója volt

Garaczi László 1956-ban született Budapesten. Az Eötvös Gimnáziumban érettségizett, a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola magyar–történelem szakán diplomázott 1981-ben. Szabadfoglalkozású író 1982 óta, elvégezte az ELTE filozófia szakát is. A Művészeti Alapnak, a Szépírók Társaságának, a Magyar Írószövetségnek rendes, a József Attila Körnek tiszteletbeli tagja. 2014-ben megkapta a Graz írója címet és az azzal járó ösztöndíjat. Verset, prózát, esszét, drámát, fordításokat, illetve forgatókönyveket egyaránt ír, József Attila-, Füst Milán-, Szép Ernő-, Krúdy Gyula- és Márai-díjas író.