A Mátyás-templom orgonáját építik

– Azt tudjuk, hogy volt egyszer egy legendás Angster-gyár. De mióta van újra Pécsett orgonagyártás?
– Az Angster 1953-ban szűnt meg, a mi üzemünk, a Pécsi Orgonaépítő Manufaktúra Kft. pedig huszonkét éve kezdett. De azért van némi szakmai folytonosság, mert az egykori Angster-gyárban hat ősöm is dolgozott, sőt egyik múlt századi felmenőm nyomaira nemrégiben Kölnben bukkantam rá.

– Mire jutottak az utóbbi két évtized alatt?
– Kikerült tőlünk mintegy száz hangszer, Portugáliától Ausztrián át Amerikáig, de például a Művészetek Palotája és a pécsi bazilika orgonája is a mi munkánk. Vannak kis mobil hangszerek köztük, s vagy másfél tucat templomi orgona is, az 5 milliótól a több száz milliós értékig. Megjegyzem, nem volt egyszerű a kezdet, pénzzé tettünk mindent, még a szüleim kertjében a gyümölcsfákat is kivágtuk, mert fatárolásnak kellett a hely. Ausztriában is azért dolgoztam éveken át, hogy újabb és újabb orgonaépítő szerszámokat és gépeket vásárolhassak. S tudni kell azt is, hogy ez a munka nem megy egyik hétről a másikra. Egy templomi orgona mechanikus részét megközelítőleg 40–50 ezer munkaórával lehet egy év alatt összerakni, a behangolásához pedig újabb fél év kell.

– A pécsi orgonagyár hol helyezkedik el az európai rangsorban?
– Orgonaépítő vállalkozás több száz van a kontinensen, de a miénkhez hasonló negyvenfős méretűeket két kézen meg lehet számolni.

– A legújabb különlegességük a váltócsúszkás orgona, amit most adtak át a kertvárosi református templomban. Miben más ez, mint a hagyományos hangszerek?
– Hogy a sípsorok nem kötődnek egyetlen manuálhoz. Technikailag jóval nehezebb a kialakítása, de sokkal változatosabb rajta a játék, színesebb a hangzásvilága.

– Mi van a Kodály Központ orgonájával, és min dolgoznak most?
– Gyakorlatilag két éve nem beszéltünk Scheffer Ferenccel, a koncertközpont hangszerének megrendelőjével, ám helybeli vállalkozásként bármikor készen állunk rá, hogy tisztességesen megépítsük. Most egyébként úgy húsz projekten dolgozunk egyszerre, és ebből a legnagyobb a budapesti Mátyás-templom orgonája.

Lesz, aki továbbviszi a mesterséget

BUDAVÁRI ATTILA 1970-ben született Pécsett. 12 évesen határozta el, hogy orgonaépítő lesz, ezért a Zipernowsky Károly Szakközépiskolába járt és ott is  érettségizett. Budapesten és Budaörsön tanulta az orgonaépítést, 1990-ben szakvizsgázott, majd Felső-Ausztriában egy apátság orgonaépítő műhelyében gyakorolta a szakmát. 1992-ben alapított itthon egyéni vállalkozást, 1994-ben indította el a Pécsi Orgonaépítő Manufaktúra Kft.-t, s évek óta Portugáliában tanulmányozza több száz éves orgonákon az ibériai orgonaépítészetet. Felesége Ilona, orvos, s hét gyermekükből – Veronika 19, Ágoston 17, Sebestyén 14, Terézia 11, Mária Róza 8,  Bulcsu Fülöp 5, Lél Flórián 2 éves – akad, ki zongorázik, dobol vagy elektronikus zenét játszik, s olyan is, aki a szerszámokkal alszik el.