2011.06.25. 13:29
Nézőcsúcsot hozott a Quimby a Fishing on Orfű második napján
A Fishing on Orfű második napján bebizonyosodott, hogy a Quimby még mindig fesztiválszervezők adu ásza, és hogy a burgonyaszirom tényleg csípős. Szombaton az Európa kiadó, a Kiscsillag, pszichomutánsok és Népi papáék szórakoztatják többek között a nagyérdeműt.
A Fishing on Orfű első napját erősen meghatározó időjárás pénteken unalmasra vette a figurát: szélsőségek helyett egyenletes szürkeséget hozott, cipős-hosszúnadrágos-kardigános dresszkódot követelt ugyan, de szemerkélős közönségriasztó próbálkozásain még a papírkutyák is csak nevetni tudtak. Leszerepelt - ami viszont nem mondható el a veteránokról: a Quimbyről és a Pál Utcai Fiúkról.
----------------------------------------------------------------------------
» a Fishing on Orfű részletes zenei programja
» korábbi és folyamatosan frissülő cikkeink a fesztiválról
» képgalériák
----------------------------------------------------------------------------
A színpadok között is volt látnivaló, például betontánc (fotó: Balogh Gábor)A nagyszínpad előtt ugyan végig kellemesen pezsgett az élet, Nemjuciék bemelegítő óráján (nem kis részben a magyar Juliette Lewis konstans vidámságának köszönhetően) már megszületett a hangulat, amit a Heaven Street Seven simán tudott tartani - de az igazi tömegélményt a Quimby hozta el idén is a fesztivál fő helyszínére. A zenekar legutóbbi lemezét leíró kritikákra és az e kritikákat erősítő, lassú számokat erőltető rádiós gyakorlatra reagálva Kiss Tibi többször is utalt arra, hogy bár igen, öregek, lassan húsz éve tolják, azért ők még mindig tudják, mi az a rákenroll. Ehhez kétség nem férhetett, de azért lementek a lassú számok is, igaz, a Most múlik-ot a közönségre bízta a zenekar („megható volt” - kommentált utólag a hegytetőn söröző Quimby-szkeptikus). Egyedül talán Varga Líviusz volt a szokásosnál visszafogottabb, alighanem beért az ötödik napja tartó orfűzés, amiről a fesztiválnyitó csúszdapardé házigazdájaként mesélt büszkén.
Száztíz százalékos teltházat hozott össze a Pál Utcai Fiúk is a Pécsi Est Café sátrában - nem kérdés, jövőre ismét a kisebbik nagyszínpadon kell helyet szorítani nekik. Mert a PUF-tömegvonzás idején ott játszó Óriás tényleg zseniális zenekar, de erre még viszonylag kevesen jöttek rá a jelek szerint. Vagy többeket elriasztott a határozottan túlhangosított produkció - a decibelekhez hozzászokott szerző és társasága is a keverőpultig kényszerült hátrálni, hogy zeneileg is élvezni tudja a bőven volt mit.
A hegytetőre telepített sátornál egyébként nem csak a kávékonteszt befutóját találtuk meg, hanem a nap koncertje is itt volt. Frenk karizmája - szar szó, de jobb most nem jut eszembe - nem pihent egy pillanatra sem. Ott volt a zene (favorit ezúttal: Színes körmök), ott voltak az emblematikus showelemek: pólófelhúzás, önölelegetés, levegőberúgás, szerelemhangok és haj a szemben. A rókaprém-sálban a közönség soraiban flangáló Ian Siegalnak egy órán át esélye sem volt különösebb feltűnést kelteni.
Kék elefánt: napközben felügyel, este csápol - katt a hangulatképekért! (fotó: Balogh Gábor)Szűkre szabott gasztroblokkunk valahol Frenk előtt egy szolíd burgonyaszirom-próbában merült ki. Innen jött ugyanis a borutcát (ahol kiváló borok széles választékából lehet - végre! - ésszerű árakon gyakorolni fröccsalapú fesztiválozás frissítő gyakorlatát), szóval a borutcát belengő illat. Az ár húzós, 550 egy tasak krumpliért vitathatatlanul sok (és akkor ugye ez így már nem reklám?), de a trendet meg kell fizetni, ráadásul finom is, és a mexikói fűszer tényleg csípős (ennyiben mexikói). Azt hittem egy kolbász még kelleni fog az erőnléthez - de ezután az sem kellett.
Szabó Balázs Bandája ugyan nem szerepelt programtervünkben, de hazafelé sétálva úgy fél egy körül ezt elkezdtük sajnálni. Levezető nagyszínpados produkcióhoz képest meglepően sokan nézték és csinálták a hangulatot.
A fények is szépek voltak, pedig a HS7 még világosban játszott - katt a koncertfotókért! (fotó: Borbás Mátyás)Túlkoros fesztiválozóként azonban nem engedhettünk a kísértésnek, élnünk kellett a gyors hazajutás kínálkozó lehetőségével. Szombaton komoly feladatok várnak ránk, egy egész Európa Kiadó-koncertet kell ugyanis az első sorokból végigénekelni. Előtte Budapest Bárral lehet bemelegíteni, majd a Kiscsillagra helyünket a jövőnek átadva legalább a keverőpultig hátrahúzódni. Mindeközben meg kell ejteni egy Kolin-villámtúrát az A38 sátora, majd egy Washington Dead Cats- és Psycho Mutants-látogatást a szomszédos színpadra, sajnálni, hogy az Erik Sumo és a PASO ezúttal kimarad, sőt, a Brains is alighanem - hiszen a Népi papa és a haverok ekkor zárja a legmagasabb koncerthelyszín programját.
Nem fogunk fél egykor hazaindulni.
