Meddig drágulhat egy biztosítás?

A lakásszövetkezetek és társasházak ugyanis jelentős számban kötnek épületeikre „tömbbiztosítást”. Ez a biztosítási forma nemcsak az épület fő szerkezeti elemeit veszélyeztető természeti és egyéb katasztrófa által okozott károkra terjed ki, hanem a lakások és egyéb helyiségek részeire (pl. üvegtörés, leázás, csőtörés stb. okozta károkra), valamint a tulajdonosok felelősségbiztosítására is. Önkéntes alapon a tulajdonosok különböző értéktárgyaikra külön biztosítást is köthetnek.

Gyakorlattá vált különböző biztosítók részéről, hogy az adott biztosítási szerződés évfordulójának alkalmából a díjakon indexálást hajtanak végre. Ez általában díjemelést jelent, hiszen figyelembe veszik az éves infláció mértékén túl a szakmai tevékenységükkel kapcsolatos árnövekedéseket, valamint az adott épület kárhányadát, azaz hogy mekkora kárkifizetés történt részükre. Azért nem hiszem, hogy sajnálnunk kellene egy nagy biztosítótársaságot, hiszen valószínűleg nem a veszteség élteti ezeket a cégeket.

A sokéves tapasztalat azt mutatja, hogy ez a díjemelési indexálás az öt-tíz százalékot nem szokta meghaladni. Ha ennél valamivel magasabb, akkor jellemzően magyarázatként szoktak hivatkozni a magas kárhányad miatti kifizetésekre, illetve leírják, hogy ha a díjemelést a biztosított nem fogadja el, a szerződést felmondják. Mindez talán még elfogadhatónak is minősíthető. Mostanában azonban sajnos azzal kell szembesülnünk, hogy van néhány olyan biztosítótársaság, melynek az évfordulós indexálása átlagosan meghaladja a 100 százalékot. Van olyan épület Pécsen, amelynél 240 százalékos díjemelést szeretne érvényesíteni. A konkrét esetben a biztosítás díja 2018. évben 285 000 forint volt, ezt 970 000 forintra emelné a társaság. Persze van itt 215, vagy 170 vagy 40 százalékos díjemelés is – egyetlen 8 százalékos is megtalálható a palettán. Mindezek a valóságtól elrugaszkodott díjemelések, azért is érthetetlenek, mert az érintett pécsi épületek közül igen sok esett át jelentős felújításon, ami biztosítási szempontból is kedvezőbb feltételeket kellene, hogy teremtsen.

Érdekelne, hogy vajon az ilyen magas összegű díjemeléshez mit szólnak az adott épületek tulajdonosai, és az is érdekelne, hogy az Állami Biztosítás Felügyelet helyesli-e ezt a tendenciát? Feltételezhető, hogy egyes biztosítótársaságok szeretnének megszabadulni ezektől az épületektől – de ezt etikusan is meg lehetne talán tenni. Például az évforduló előtt levélben értesíteni a szerződés felmondásáról az épület kezelőjét. Erre adott lenne a lehetőségük. Miután azonban ezt nem teszik meg, valószínűsíthető, hogy a magas díjemeléssel az a cél, hogy azt az épület ne fogadja el, így a lakók mondják fel a szerződést.

Tisztelt Biztosítók és Biztosítás Felügyelet! Nem kellene féken tartani az ilyen elfogadhatatlan hozzáállást?

Nagy Emil, a Lakásszövetkezetek és Társasházak Szövetségének baranyai elnöke