A kitűnő az kitűnő – hangsúlyozza olvasónk

Nagyon jó látni a mosolygós diákokat, és lelki szemeim előtt látom a képeket nézegető büszke szülőket, nagyszülőket, nagynéniket, rokonokat, ismerősöket is. Ugyanakkor tudom, hogy kis keserűséget is okoz ez a rovat az olvasók többségében. Van, aki szerint nem jó kiemelni a csak színötösöket, hiszen a jeles, illetve a közepes bizonyítvány is ugyanolyan jó, illetve lehet, hogy azért az a – jegyei alapján gyengébben teljesítő – diák többet dolgozott, mint a színötös tanuló. Ez természetesen igaz, de ne vitassuk már el a kitűnő tanulóktól az érdemet, az elismerést.

Kitűnő tanulónak lenni nehéz. Ezt saját tapasztalatból állítom, hiszen az általános iskolában csupán egyszer, hetedikben sikerült színötösre a bizonyítvány. Gondolják el, hogy mennyire csalódott voltam, hogy megint és megint nem sikerült, de ahelyett, hogy azt bizonygattam volna, hogy ezért is sokat tanultam (többet, mint például a színötös bátyám, akit soha nem láttam otthon a tankönyveket bújni), azt mondogattam magamnak, hogy jövőre megpróbálom újra. És én úgy gondolom, hogy ez egy jó alapgondolat a későbbi sikerek eléréséhez.

Elhiszem, hogy olyan világot élünk, hogy az élő fába is bele kötünk, de régen is könyvjutalom járt a kitűnőknek, és akkor nem volt belőle felháborodás. Az nem kapott jutalmat, akinek becsúszott egy négyes, és mégsem lettünk lelki sérültek. Ráadásul ma már azok is kapnak könyvjutalmat, akiknek nem kitűnő a bizonyítványuk, ezzel is azt mutatja az adott intézmény, hogy az ő eredményük is szép. De a gyerekek nevében kérem: ne vitassuk a színötös tanuló érdemeit!

Név és cím a szerkesztőségben