Feleslegesnek tűnnek az alagutak – írja olvasónk

Kerül, amibe kerül alapon történnek olyan beruházások országszerte, amelyeknél túlságosan elszaladtak a bekerülési költségek a realitástól. Erre utal a DN-ben megjelent, az autópályán húzódó alagutakkal foglalkozó cikk is, amelyben egy földrajztanár szerint is feleslegesen épültek alagutak az akkor még sehova se vezető M6-os autópálya dél-dunántúli szakaszán. A földbuckás alagutak kiválthatók lettek volna egy támfallal megerősített fölbevágással, megtakarítva ezzel az éjjel-nappali megvilágítás költségeit.

Hasonló gondolatok fogalmazódtak meg sokunkban a pécsi Kálvária hegy (domb) alagútjánál is. Itt is egy földbevágással, támfallal elkerülhető lett volna a téli időszakban a balesetveszélyt jelentő jégcsapképződés. Vagy az abaligeti új, dupla vágány fogadására is alkalmas alagútnál is alig van felette földréteg. A Magasház bontásánál a vállalkozó igyekezett – egy kis ráadással – kihasználni a miniszterelnök azon ígéretét, hogy hozzájárul a költségvetésből egymilliárd forinttal az épület lebontásához. Ennek nagy hányadát az óriásdaru bérlése jelentette.

Pedig ahogy van csúszózsaluzásos építkezés, úgy van csúszódarus bontás is. Felmerül a gondolat, hogy az ilyen tárgyalásokon kik döntenek arról, hogy a beadott terv, költségvetés megalapozott számításokon alapszik, vagy csak hasra ütéses alapon történik, illetve hol van az elbírálók felelőssége?

Név és cím a szerkesztőségben