Az út hosszú, a vécé használhatatlan - panaszolja olvasónk

Szerdán reggel szombathelyi úti céllal felszálltam a Pécsről 8.17-kor induló vonatra. A szerelvény tulajdonképpen egyetlen hosszú, „dizájnos” kocsiból állt. Szép, új és modern – hittem ezt akkor. 

Úgy jó másfél óra utazás után éreztem, hogy fel kell keresnem azt a bizonyos kis helyiséget. Belépve meglepődve láttam, hogy a vécé fedlap az ülőkével együtt szorosan és vastagon körbe van tekerve fóliával. Amikor felnyitottam, mellbe, de főként orrba vágó látvány tárult elém. A fém vécécsészében majdnem a peremig, mennyiségét tekintve minimum két ember produktuma lötyögött, néhány elázott, lebegő vécépapír társaságában. Felháborodva szidtam magamban a sok bunkót, akik nem képesek maguk után öblíteni. Megnyomtam az erre szolgáló gombot....és semmi. Többszöri próbálkozásom is sikertelen maradt. 
Ezután kérdeztem az egyik közelben ülő utast, hogy van-e a vonaton másik mellékhelyiség, mert ez használhatatlan. Mondta, hogy nincs, ő is próbálkozott, sőt odajött egy másik utas is, így már hárman nyomkodtuk a gombot mindhiába. Mese nincs, szólni kell a kalauznak. Sajnos az ő próbálkozása is eredménytelennek bizonyult. Közöltem vele: biztos, hogy nem fogom kibírni Szombathelyig. 

Tanácstalanul ültem vissza a helyemre, lelki szemeim előtt már nejlon zacskók lebegtek, amikor jött a kalauz hölgy, és mondta: rövidesen Gyékényesre érünk, és ő már telefonon elintézte, ha leszállok, megvárnak. Sajnos a vonat nem tudott az állomásépület bejárata előtt megállni, csak úgy kb. 35–40 méterre tőle. A peronon végig robogva siettem célom felé. Visszafelé szürreális kép fogadott: ott állt a vonat, a vonatvezetővel és utasokkal, a vonat mellett két kalauz, és ott állt a vonatindító vasúti tiszt, kezében az indító tárcsával, várva, hogy visszatérjek. Óriási köszönet nekik ezért! 

Komolyra fordítva: mélységesen felháborító, hogy egy ilyen hosszú út előtt nem ellenőrzik, hogy a vonat egyetlen vécéje üzemképes-e. Mert biztos, hogy már induláskor is baj lehetett vele. (Tényleg: vajon miért fóliázták össze az ülőkét a fedővel?) 
Sarok Zsuzsa, a Dunántúli Napló nyugdíjas újságírója