Jött a Balaton forró csókja - osztja meg véleményét olvasónk

Sok kritika éri a Balatont, de egyre inkább úgy érzem, ennek sokszor semmi alapja nincsen, a kritizálók nem saját élményeikből indulnak ki. Elmesélem a saját történetemet, hátha azzal árnyalódik a kép. 

A tűzforró hétvégén, konkrétan szombaton úgy döntöttünk, hogy elmegyünk a magyar tengerhez. Már eleve az utazás... Egészen más volt, mint néhány éve: alig másfél óra alatt odaértünk Boglárlellére (nekem most már ez így marad...), simán haladtunk a felújított 67-es úton. 

A parthoz egészen közel találtunk parkolóhelyet, a parkolásért nem kellett vagyonokat fizetni. A strandon nem voltak millióan, sőt, estefelé még a röplabdapályán is tudtunk egyet játszani. A víz kellemesen meleg volt, igaz, gyalogolni kellett az úszásért, de hát a déli part már csak ilyen. (Voltunk idén Füreden is, ott két perc séta után már nyakig ért a víz.) 

És akkor jöjjenek az árak. Merthogy ez az, amin mindenki pörög, amit mindenki kritizál. Úgyhogy tegyük tisztába ezt: ennek ennyi. A Balaton partján vagyunk, persze, hogy drágább minden egy kicsivel. De tényleg csak egy kicsivel! Ráadásul egy olyan helyen ettünk lángost, amelyet éppen a közelmúltban választottak be Magyarország 12 legjobb lángosozója közé – és bizony itt volt gyereklángos is, lényegesen olcsóbban, kisebb méretben – ilyet máshol nem tapasztaltunk. Aztán ettünk fagyit – ami pontosan annyi volt, mint a menőbb fagyizókban. És megint volt a kedvencünk, a „Balaton forró csókja”, ami a málna és a chili kombinációja – ami a mi napunkat megkoronázta.

Név és cím a szerkesztőségben