„Ha korábban tudtam volna, hogy a TDK ilyen sok lehetőséget ad, biztos, hogy előbb kihasználom” – interjú az OTDK-győztes Kisfonai Bernadettel

Hogyan köteleződött el a kriminalisztikai kutatás iránt?

A jogra eleve azért jelentkeztem, mivel régóta érdekelt a nyomozás, a rejtélyek feltárása, úgy gondoltam, ez az ehhez legközelebb álló tudomány. Az egyetemen Zajácz Andrea csoporttársam, aki már TDK-tag volt és részt vett a 2 évvel ezelőtti OTDK-n is, mesélte, hogy mennyi mindent tehet ez hozzá a joghallgatói életünkhöz, a diákköri munka során az embernek olyan képességei mutatkozhatnak meg, amelyekről korábban maga sem tudott, és ajánlotta, hogy érdemes egy addig ismeretlen téren kipróbálni magamat. Fenyvesi Csaba professzor úr kriminalisztika kurzusára beülve pedig már az elejétől éreztem, ez lesz számomra a megfelelő út, az engem érdeklő terület, így csatlakoztam harmadévesen ehhez a TDK-hoz. A tanár úr lett a konzulensem, rögtön adott egy listát a lehetséges kérdéskörökkel, szakirodalmat javasolt, de még így is nagy kanyarok vezettek az igazi témám megtalálásáig, amire eldöntöttem, a mesterséges intelligencia használata a bűncselekmények előrejelzéséhez és ezáltal megelőzéséhez elég ütős téma lesz a dolgozatomhoz.

Milyen tanáccsal látná el azokat, akik épp most kezdenének diákköri munkába?

Ha valaki ebbe belevág, ha elhatározza, hogy tényleg igazán jót szeretne alkotni, fel kell készülnie arra, hogy hullámvasútra ül. Kicsit hasonló, mint a hegymászás: ott van fönt a csúcs, amit el szeretnénk érni, de nem haladunk folyamatosan fölfelé, lehet közben lejtmenet is. Viszont felemelő is az egész, mert ahányszor egy kicsivel közelebb jutunk a célhoz, az mindig jó érzés a léleknek.

Olykor magam is elkeseredtem, amikor úgy éreztem, nem haladok, vagy elbizonytalanodtam, jó-e, amit csinálok. Hatalmas energiabefektetés, sok idő és folyamatos munka, amire kialakul egy minőségi írásmű, és ezért fontos, hogy sosem szabad szem elől veszíteni a célt. Hiszen néha hajlamosak vagyunk arra, hogy amikor jön egy kis bukkanó az életben, akkor megálljunk. De ez nem arról szól, hogy gyorsan, könnyedén összeírok 40–50 oldalt, hanem arról, hogy magamból kihozzam a maximumot, hogy eljussak a korlátaimnak talán legvégére, és foggal-körömmel küzdök, mert látok egy célt magam előtt, hogy – képletesen – A-ból B-be eljussak, és az út lehet, hogy nem egyenes, sőt sokszor fájdalmas, szenvedésekkel teli. Fiatalabb koromban zenei pályára készültem, és amit a zenéből megtanultam, az a kitartás: ha valami nem sikerül ezredjére, akkor sikerülni fog 1001-edikre. Hogy a kudarc is erősít, hogy nem szabad feladni! Ilyenkor persze jól jön egy-egy jó szó vagy pozitív visszajelzés. Hálás vagyok a sok jótanácsért, segítségért, biztatásért konzulensemnek, a kar számos más oktatójának és nem utolsósorban hallgatótársaimnak, barátaimnak is: mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy a megtorpanások esetén is tovább tudjak lépni, és hogy kiformálódjék a pályamunkám, majd pedig az előadásom.  

Milyen állomások vezettek az OTDK-sikerig?

Fenyvesi tanár úrnak köszönhetően már egy évvel ezelőtt lehetőségem nyílt bemutatni témámat egy országos szakmai konferencián, ám akkor maga a TDK-dolgozat még csak kibontakozóban volt. Igazán a nyár folyamán tudtam elmélyülni benne, mondhatni az egész nyaramat erre áldoztam; néha napi 12 órát is igénybe vett a munka és rengeteg fordítással is járt, mivel ennek a területnek igen kevés a magyar nyelvű szakirodalma. Őszre aztán 80 oldal állt össze, jóval több a megengedett maximális – 50 oldalnyi – terjedelemnél, ekkor annak lerövidítése okozott újabb nehézséget, azt nagy érvágásnak éreztem. A cím is csak a legvégére forrt ki: A valós idejű bűnügyi előrejelzés. Az adatbányászat használata a bűncselekmények előrejelzéséhez és megelőzéséhez. Egyébként kicsit olyan a dolgozatírás is, mint a művészi munka: sokáig formálok valamit, amiből aztán kialakul egy olyan végeredmény, ami tükröz engem is.

A kari TDK-konferencia október közepén volt, itt a bírálóbizottság arról döntött, mely dolgozatok alkalmasak az OTDK-továbbjutásra, ezt követően pedig már csak az utolsó simítások voltak hátra, és a nevezéssel kapcsolatos adminisztráció.

Ettől kezdve az előadást kellett csiszolni…

Igen, hogy a tavaszi megmérettetésen maximálisan teljesítsek a rendelkezésre álló 15 percben. Erre készülve előadtam a kari TDT által szervezett minikonferencián, a TDK orientációs napon, ahol közönség előtt lehetett gyakorolni, és örömmel hallgattam meg a többieket is. Balogh Ágnes tanárnő, a kari TDT elnöke, végighallgatta az összes előadást, és mindenkinek elmondta, mik az erősségei, vagy min lehetne még tökéletesíteni.

Szerettem volna részt venni az általam igen csodált szakember, Györffy Kinga kifejezetten nekünk, OTDK-résztvevőknek tartott felkészítőjén, elsőként jelentkeztem rá, ám sajnos épp a nyelvvizsgámmal ütközött az időpontja, így le kellett mondanom róla. Viszont szerintem az összes elérhető videóját megnéztem, előadástechnikával kapcsolatos tananyagot forgattam, köszönhetően Korsósné Delacasse Krisztina tanárnőnek, ezekre alapozva nagyon sokat gyakoroltam otthon is. Hálás vagyok Kőhalmi László professzor úrnak, valamint Angyal Miklós rendőr alezredes úrnak, akivel – mint külsős szakemberrel – konzulensem közvetítésével vettem fel a kapcsolatot. Ők szintén egy sereg jótanáccsal láttak el. Versenyzőtársaimmal megosztottuk egymással az információkat, segítettük egymásnak. Az volt a benyomásom, hogy itt egységes az egész társaság, mindenki mindenkit próbál segíteni, és ez a csapatszellem is nagyon kellett az ember lelkének, hiszen ekkor már a célegyenesben voltunk, és így tényleg egy csapatként tudunk együtt Győrbe utazni.

Milyen élményeket adott az OTDK?

Az OTDK-nak Angyal Miklós szavaival a fülemben indultam neki, aki azt mondta, most menjek, és arassam le azt a gyümölcsöt, amit eddig érleltem, mert gyakorlatilag itt mindenki győztes. Persze, amikor gyülekeztünk a kar által szervezett különbuszra várva, magamon és a többieken is éreztem kicsit a feszültséget, nyilván mindenki izgult, mindenki fókuszált, és így volt ez még a megnyitót követő első esti vacsoránál is. A versenynapon, a tagozati ülésünkön remek témák, fantasztikus előadások hangzottak el, nagyon tetszettek, a zsűrink is barátságos volt. Az előadásom után, az opponensi vélemény megválaszolását követően kialakult egy szakmai vita, vagy inkább beszélgetés, amin érződött, hogy valóban sikeres volt a témaválasztásom, hiszen egy csomó jogágat érintő kérdést felvetett, például alapjogi vagy kimondottan büntetőjogi problémákat is, ezek mentén még akár tovább is lehet majd lépnem a jövőben. Az viszont akkor egyáltalán meg sem fordult a fejemben ezek után sem, hogy helyezésre vagy díjazásra számíthatok. Otthon úgy búcsúztam el a felkészítőimtől, hogy magamhoz képest hozzam a legjobbat, és úgy éreztem, hogy ez megvolt. Viszont én nem úgy mentem Győrbe, hogy győzni akarok, hanem az előbbin túl egyszerűen szerettem volna jól érezni magamat, új embereket megismerni, megtapasztalni, hogy milyenek a másik egyetemekről érkezők, egy olyan világba belelátni, amit addig még nem láttam, és ez sikerült is. Amikor a másnapi díjátadó gálán I. helyezettként kiszólítottak, szinte villámcsapásként ért, alig tudtam kibotorkálni a színpadra, és ott hirtelen nem is fogtam fel igazán, hogy mi történt, csak rá pár órára esett le, hogy ez valóban mit is jelent.

Maga az OTDK, de a karon szervezett más diákköri programok, a tavalyi országos találkozó, az alkotmánybírósági kirándulás, az orientációs napok millió élménnyel gazdagítottak. Őszintén szólva, ha korábban tudtam volna, hogy a TDK ilyen sok mindent, ilyen sok lehetőséget ad, biztos, hogy előbb kihasználom!

Köszönjük az interjút és gratulálunk a kiváló eredményhez!

A PTE ÁJK diákköreinek munkáját a Kulturális és Innovációs Minisztérium által gondozott Nemzeti Tehetség Program NTP-HHTDK-22-0019 azonosítójú pályázata támogatta.