2012.12.13. 11:29
Fordítva ülnek a lovon
Ha tehetném, terített asztal mellé ültetnék három embert, hogy beszéljenek egymással. A 89-es, a 2000-es és a 2012-es Orbán Viktort.
„A népszavazás az erőszakmentes népi mozgalmak legmagasabb rendű formája. (...) Nem igaz, hogy a magyarokkal mindent el lehet fogadtatni, hogy mindent eltűrnek, hogy felelőtlen és következmények nélküli világban akarnak élni.”
A fentieket 2008-ban mondta Orbán Viktor a Parlamentben, egy nappal a szociális népszavazás után, amelyet öt éve, ellenzékben a Fidesz-KDNP kezdeményezett a vizitdíj, a kórházi napidíj és az egyetemi tandíj eltörléséről, ismert eredménnyel.
Most újra forrnak az indulatok a keretszámok megnyirbálása miatt, ami a korábbiaknál jóval magasabb tandíjról szól, és elképesztő mértékben csökkenti az állami helyek számát.
A diákok népszavazást kezdeményeznének. De még csak nem is azt mondják, amit 2008-ban a Fidesz harsogott, ingyenességet követelve, hanem azt, hogy ne legyen brutális a tandíj, ne kössék röghöz őket, s hogy a kormány felejtse el a mindössze tízezer ingyenes helyet.
Orbán fenti beszédében azt is mondta, hogy a megszorítás, a többszörös adóztatás nem reform, és aggódott, mert a nyugdíjasok egy része 40 ezer forintot sem kap.
Ha tehetném, terített asztal mellé ültetnék három embert, hogy beszéljenek egymással. A 89-es, a 2000-es és a 2012-es Orbán Viktort. Nagyon érdekelne, ki kit győzne meg, de attól tartok, egyikük felborítaná az asztalt.
Persze inkább azt intézném el, hogy az ilyen kiemelt jelentőségű, elviekben hosszú távra ható ügyekben csakis teljes parlamenti egyetértéssel, valós társadalmi egyeztetést követően születhessen döntés.
