Az utolsó nap vagyunk a legizgatottabbak, olyankor a csengő is másképp szól

Mindannyian jól tudjuk, iskolásként akkor kezdődik az igazi nyár, amikor véget ér az utolsó tanítási nap. Igaz, hogy már az azt megelőző napok sem olyan szigorú tanulási mederben folynak, de mégis az utolsó nap vagyunk a legizgatottabbak, olyankor még a csengő is másképp szól.

Amikor én középiskolás voltam, akkor örömmel vettük, hogy az utolsó héten a testnevelésórán mindig csak játszottunk, más tanórákon pedig elmentünk fagylaltozni. Az biztos, hogy ilyenkor sokkal jobban élveztük az ízeket is. Ahogyan a Bikini együttes is énekli: „Mert nyalni csak úgy lehet, ha élvezzük az ízeket”. De az ízek itt nemcsak a csoki, a vanília, a puncs aromáját jelentették, hanem szabadság öröme is belevegyült, meg talán egy kicsit a szomorúságé – de nem nagyon –, csak hát sokszor előfordult, hogy a barátokat hetekig, hónapokig nem láthattuk. Ezek voltak a legjobb napok. A határ nem volt olyan éles diák és tanár között. Több nevetés harsant ilyenkor, és még azt is megengedték, hogy a táblára elkezdjük felírni a legfontosabb felkiáltást: VAKÁCIÓ!

Az egyik tanárunk előszeretettel játszott ezzel a szóval, amibe minket is belevont. Betűnként kellett egy-egy mondatot alkotnunk, ami a nyárról szól: V, mint „Vigyázz magadra!”; A, mint „Aludj sokat!”; K, mint „Kerülj minden rosszat!”; Á, mint „Álmodj nagyokat!”; C, mint „Célod legyen élvezni a nyarat!”; Í, mint „Írd le az élményeid, hogy majd megoszthasd!”; Ó!, mint „Ó, végre itt a nyár!”.