Újra itt a Balkán kapuja, nyugodtan hagyjuk végre nyitva az ajtót!

Megyek a KGST-piacra! Ifjúkoromban igazi kincsesbányát rejtett ez a hely ezernyi csodával Jugoszlávia, Csehszlovákia, Szovjetunió vagy éppen Románia címkékkel. S bizony lehet ezt fokozni, erre akkor döbbentem rá, amikor nagykorúként elvetődtem a szarajevói korzóra, egy igazi Balkán-világba. Mert ott döbbenetes fílingje van a vásárlásnak, keleti misztikuma a portékáknak. Teljességgel hihető, hogy az ódon kis lámpából szellem bújhat elő, vagy hogy a perzsaszőnyeg mindjárt a levegőbe emelkedik. 

De nemcsak a tárgyak, a Balkán kultúrája legalább ennyire különleges. Ezzel viszont akkor szembesültem, amikor a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa időszak előtt és alatt évről évre olyan sztárok jöttek Pécsre muzsikálni a Balkán világzenei fesztiválra, mint Boban Markovic, Emir Kusturica, Goran Bregovic és fúvósok, jazz-zenészek valami hihetetlen hangulattal, átéléssel és életkedvvel. Azt mondták akkoriban, Pécs a Balkán kapuja – érdekes, hogy mennyire nem használják már ezt a gondolatot. Holott itt élnek köztünk a vármegyében bosnyákok, horvátok, szerbek, sokácok, a délvidék különböző nációi, akik őrzik és ápolják őseik sajátosan mediterrán kultúráját. Ez a pazar Balkánkert pedig most újra kihajt és burjánzik egy jobb sorsra érdemes parkban, a Balokány Ligetben egy kis tudományos háttérrel megerősítve. 

Úgy hiszem, hogy sorsszerű ez az egymásra találás és remélhetőleg tényleg két nagyszerű érték reneszánsza kezdődik.