A családok hazalátogatnak a nagyszülőkhöz és a dédszülőkhöz

Helyes és szükséges is, hogy az ENSZ 1991-ben határozott az idősek világnapjának megtartásáról. Lássuk, mivel indokolták akkor a minden évben október első napjára eső eseményt: a világ 7,8 milliárd lakosa közül mintegy 850 millió 60 évnél idősebb, számuk 2050-re kétmilliárdra nőhet. 

Magyarországon több mint kétmillió 60 évnél idősebb ember él, számuk 1993 óta múlja felül a 15 éven aluliakét. „Az elöregedés felgyorsulása a következő időszak egyik nagy kihívása társadalmi és gazdasági szempontból is” – zárja sorait a világnapot ismertető rövid háttéranyag. Valóban az is szükséges, hogy e gyorsan változó világ jelenségeit minden évben górcső alá vegyék az idősek perspektívájából. Azonban lehet, hogy egyéb teendőink is lennének e tekintetben, és akár hivatalos értelemben is.

Mindig szimpatikus volt, hogy Japánban külön nemzeti ünnepet is tartanak a szépkorúak tiszteletére. Az idősek napját (keiró no hi) minden szeptember harmadik hétfőjén ünneplik a szigetországban; annak gyökerei 1947-ig nyúlnak vissza, hivatalos státuszát 1966-ban nyerte el. Lényege, hogy a fiatalabb generáció meghálálja az eddigi törődést az idősebbeknek. A legelterjedtebb szokás, hogy a családok hazalátogatnak a nagyszülőkhöz, dédszülőkhöz, hogy időt töltsenek együtt. Időt, mert a ráfordított időnél talán nincs értékesebb manapság. 

Mert ahogy az iróniát sem nélkülöző széles körben elterjedt magyar szólás is mondja: fiatal lehet bárki, de idős csak a java.