A karácsonyfa- állítás újkori szokás, Krisztus születésének ünneplése nem

A mai családok már megszokták a karácsonyfák szerepét, azonban érdekes belegondolni, hogy korábban nem ez állt az ünnepre felkészített otthonok középpontjában. Hasonlóképp megfigyelhető földrajzi tájakat illető eltérés egy másik keresztény ünnep, a húsvét kapcsán is: a mediterrán térségekben pálmaágakat lengetnek virágvasárnap, míg nálunk a barka az, ami az ünnephez kapcsolódik. 

Láthatjuk, hogy bármennyire is úgy gondoljuk, egy-egy szemmel látható hagyományelem szétválaszthatatlan egységet alkot az adott ünneppel, annak megélésével, de valójában a legtöbb külsőséges jelkép változékonynak mutatkozik.

Folyamatosan formálódik és alakul az, hogy egy-egy fontos ünnephez milyen szokásokat kapcsolunk, azonban végső soron ezek a szokások és jelképek azok, amelyek által megtapasztaljuk az ünnepet. Emberi valóságunkban képtelenek is lennénk anyagi dimenziók nélkül élni, ünnepelni, megérteni az elvontabb tartalmakat. Ezért fontos, hogy a jelentéssel bíró szimbólumokat megőrizzük és továbbadjuk. Ugyanakkor nem árt az sem, ha szem előtt tartjuk esetleges mivoltukat: a külsőségek változnak, de a tartalom az, ami maradandó. 

A hagyományelemek változékonysága arra enged következtetni, hogy azok csupán jelként szolgálnak: általuk valami nagyobb, mélyebb, kézzel foghatatlan mondanivalót fedezhetünk fel, amely bár töredékesen, de megismerhető a jelképek által, ugyanakkor mindig is túlmutat majd ezek összességén.