Ez nem PR-szagú füst volt, hanem valódi tűzé

Jó így az ingem? A felső gombot elég kigombolni? Ne tűrjem fel egy kicsit az ujját, mert úgy sokkal hihetőbb az, mintha dolgoztam volna? Egy kis füstös sminket még kaphatok? Abba a mentőautóba üljek be, így jól lesz? Súgógépre megvan a szöveg, mert megyek vissza nyaralni délután! – nagyjából ezek a mondatok is elhangozhattak volna tavaly nyáron Péterffy Attila polgármestertől abban a szituációban, amikor a patacsi tűzvész másnapján megjelent egy komplett tévéstábbal, hogy drámai előadást tartson egy mentőautóból, súgógépet használva. 

Nem kevés energiát öltek bele az akkori polgármesteri PR-akcióba, hiszen a logikájuk szerint kiváló hátteret szolgáltatott a tűz pusztítása arra, hogy a városvezető a „munkás”, „dolgos”, a „polgáraiért tenni akaró” politikus benyomását keltse. Megvolt a díszlet, a dramaturg, a rendező és a szövegíró is. Lement az adás, csettintettek, hogy van megint 25 új lájkoló Facebookon, majd a nagy csend. 

Mert hát a tenni akaró, dolgos, munkás élcsapatnak nagyjából ennyi kellett. Viszonylag kicsi erőfeszítéssel a városvezetőt fényezni, mert ugye az igazi feladat valóban az lett volna, hogy megoldást találjanak a károsultak helyzetére. Ez a munkás része, ez a tenni akarás valódi része, videózgatni ma már minden gyermek tud, egy város gondjait intézni viszont csak komoly emberek képesek. Azok, akik nem PR-szagot éreznek meg mások baját érezve.