Más alapanyagokból dolgozik a mai élelmiszeripar, mint elődeink

Találkozhatunk konyhásnénik és nagyik felvont szemöldökeivel, amikor megkérdezzük, cukros-e a bejgli, vagy van-e mentes Mikulás esetleg. A helyzet azonban az, hogy mindennek sajnos megvan a valós alapja, hiszen egyre több a különféle intoleranciával küzdő felnőtt és gyermek is. A szakértők asztala (lenne) ennek okát kideríteni, olvashatóak is már tanulmányok a témában, de laikusként annyi biztosan körvonalazódni látszik mindezek közös nevezőjeként, hogy a mai élelmiszeriparban előállított ételek már korántsem ugyanazok, mint ük-, déd-, vagy nagyanyáink idejében. 

Régen nem volt ennyi glutén­érzékeny, tej- és tojásallergiás, de régen a háznál legelésző tehén tejéből készült a túrós csusza, a faluban megtermett tengerivel etetett, az udvaron kapirgáló tyúk tojásából a rakott krumpli és a gabonák minősége is egész biztosan más volt. Egyes kutatások szerint már a búza fehérjéje, azaz a glutén is egészen más volt a korábbi „ősgabonákban”. 
 

Arról nem is beszélve, hogy az étrend jóval letisztultabb, természetesebb, döntően növényi anyagokon alapuló volt, az emberek pedig sokkal többet mozogtak. 
 

Bár szerencsére ma már azért ha máshol nem is mindig, de az interneten találhatunk ünnepi édességeket is cukor-, glutén-, tejmentes kivitelezésben, azért elgondolkodtató, hogy jó irányba halad-e az étkezési kultúra a technológiai fejlődés nyomán.