A nap, amikor számot vetünk önpusztító életünkkel

Szilvesztert követően rengeteg dologról leszokhatunk. Számomra az egyik legkülönlegesebb eset az volt, amikor egyetemi cimborám egy átmulatott év végi éjszaka után másnaposan arra emelte a kezét, hogy nem eszik többet debreceni salátát. A sulibüfében ugyanis ez volt az egyik legkelendőbb olcsó kaja, tojás nélküli lecsó, virslidarabkákkal. 

Tökéletes mintája ez az átlagos újévi fogadalmaknak. Hiszen piszok másnaposan nem a cigit, a piát tette félre, hanem azt az ételt, ami ezek hatására megviselte a gyomrát. Persze fogyózásra, reformétkezésre hivatkozott, de azért nem árt ilyenkor értéksorrendet fölállítani, hogy mi az, aminek igazán a rabjai vagyunk, mi a leghasznosabb egészségünk szempontjából. 

A történet másrészt megfordítható. Magam is egy szilveszteri bulit követően szoktam le a dohányzásról, mert a nagy tivornya során annyira megfáztam, hogy másnap a hideg hamu illata is irritált. Emiatt egy hétig nem cigiztem, aztán mindig kitoltam a határidőt egy újabb héttel. 
Az ünnepek nagy zabálásait követően szinte adja magát, hogy egy kis időre minél inkább leálljunk mindennel – ez alatt a kaják, piák mellett a pénzköltést is mérlegre tehetjük. 

Valójában az újévi fogadalmak számvetések önpusztító életünkkel, így igen hasznosak akkor is, ha csak néhány napig tartanak. Mert ugyanennek a haveromnak volt olyan éve, amikor több mint ötvenszer szokott le a dohányzásról, ám ma már egyáltalán nem dohányzik.