Gyakran a húsvéti ünnep üzenete is eltorzul a külvilág zajában

Hímes tojások, füstölt sonka, kalács, barkaágak, nyulak és kiscsibék. Locsolkodás, tojásfestés, lakmározás. Ezek általában a húsvét velejárói, de valójában mindez csak a körítés, a felszín, a forma. A karácsonyhoz hasonlóan a fogyasztói társadalomban egyre inkább elkezdte elveszíteni vallási tartalmát, pedig mind a zsidó húsvét, mind a keresztény ünnep a mély lelki tartalom által számított az év egyik legjelesebb napjának, az Isten általi szabadulás, a fogságból, illetve a bűn és a halál általi rabságból való szabadulás megtapasztalásával fonódtak össze.

A napokban tanulságos beszélgetés részese lehettem egy Amerikában élő, keresztény szerzővel, aki azt mondta, a kapitalista tőke-uralom, az ezzel járó minden területre kiható elüzletiesedés problémáját tartja az egyik legveszélyesebb társadalmi hatásnak. 

Elgondolkodtató volt ez a világos, határozott álláspont, s belegondoltam, az emberi figyelmet legnagyobb arányban valóban a piac-alapúvá válás hozadékai vonják el a hétköznapok valóságán túlmutató kérdésektől, élményektől. Lassan valóban minden pénz kérdésévé válik, minden mögött anyagi érdekek húzódnak meg, az emberi élet mélyebb értelme pedig a megélhetési és érvényesülési harc morajában sokszor elhalkul. 

Ez a húsvét talán más lehet most, mint a korábbiak: ha csak egy kis időre is, de kizárhatjuk ezt a zajt, s elindulhatunk megkeresni, kik is vagyunk, amikor körülöttünk és bennünk is végre csend van.