BAMA

– Most már úgy látom, ez eleve eldöntött kérdés volt – kezdi Balikó Tamás, a Pécsi Nemzeti Színház igazgatója. – Olyan körülmények adódtak a pályázat lebonyolítása, az elbírálás során, ami nem tekinthető egyszerű hibának. Ha egy bírálóbizottság elé bekerül öt pályázat, annak a grémiumnak felelősen kell döntenie arról, hogy a következő öt esztendőben az adófizetők pénzéből mire költik majd el itt az évi 1,7 milliárd forintot, színház ürügyén. Így tehát a pályázatoknak is dokumentumértékűeknek kell lenniük. Ha pedig az úgynevezett fénymásolás folyamán az én 40 oldalas megszerkesztett anyagomból csak 9 kerül a bírálók elé, akkor joggal mondhatják azt, ha Balikó ezt nevezi pályázatnak, akkor az nem értékelhető, ne is beszéljünk róla. Azt gondolom tehát, ez nem hiba és nem a hivatalsegéd érdemel ezért fegyelmit. A miniszter úr helyében azonnal új pályázatot írtam volna ki, új bírálóbizottsággal. Nem ez történt.

– A bírálók megkapták aztán a teljes anyagot, de újra ugyanúgy döntöttek.
– Ezekután a bizottság összetétele is megkérdőjelezhető, melyben három szakmai ember volt, és hét politikai küldött. Hogy másodszor is beráncigálták őket és a hétvégén futár vitte a fénymásolt anyagot a lakásukra, ez az egész olyan amatőr és pitiáner megoldás. Ugyanakkor arról semmit nem lehet tudni, hogy milyen arányban történt a szavazás, mi hangzott el. Erről nem született jegyzőkönyv, és a pályázókat sem hallgatták meg szóban. Az egész jogilag hiteltelen, megalapozatlan. Ha ennyire komédiára veszik a demokratikus szabályokat, akkor miért nem neveztek ki valakit pályáztatás nélkül?

– Lefutott volt tehát a pályázat?
– Rettentően furcsák az előzmények is. Én például a költségvetést is szakszerűen elkészítettem, felhasználva a Nemzeti Színház felajánlott egységcsomagját, melynek átvételekor regisztráltattam magam. Ehhez képest Alföldi Róbert elküldte a Bárka Színház gazdasági igazgatónőjét érte, azt is álnéven. Összességében azt mondhatom, lehet, hogy ő pályázni tud, én viszont igazgatni tudok. A Nemzeti Színház igazgatói állása nem egy díj vagy jutalom, amit az ember megkap, ha szépen korcsolyázik, mert felpontozzák a szimpatizánsok, hanem egy irgalmatlan feladat infarktus és gyomorfekély esélyével. Ilyen formán van bennem egy kis megkönnyebbülés is, hogy nem kell gyökerestől felforgatni a magánéletemet. Másrészt nem kell feldolgoznom azt a bűntudatot, amit a Pécsi Nemzetivel való szakítás jelentene.

– Nem jelent ez csalódást a teátrum művészgárdájának, hiszen ön mellett álltak?
– Rettenetesen fáj a szívem értük. A megbízottjuk, Molnár Piroska a minisztériumban megnézhette a pályázatokat, és élő szóban beszámolt a társulatnak az abban olvasottakról. A művészek ennek alapján tartottak titkos szavazást, amelyet elsöprő arányban én nyertem meg, dacára annak, hogy ő csak azt az ominózus kilenc oldalt olvashatta el. Megjegyzem, én az internetre felkerülő pályázati anyagok alapján vetélytársnak Hudi László, az Alternatív Színházak Szövetsége elnökének anyagát tartottam Schilling Árpád és Ascher Tamás bevonásával. Szemben a mi csapatunkkal, ahol Valló Péter, Béres Attila, Mohácsi János, Keszég László szerepelt. Ugyanakkor mindvégig azt feltételeztem, hogy nem ellenfelei, hanem vetélytársai vagyunk egymásnak, és a legrokonszenvesebbet választják majd ki közülük a végén.

– Nem ez történt?
– De, tulajdonképpen ez. A bajom csak az, hogy a fenti körülményrendszert figyelembe véve ez csalás útján ment végbe. Nem savanyú a szőlő, nem a vesztes vádolja a győztest, itt tényleg csaltak. Amikor ez az egész bírálati machináció kiderült, én olyan csalódott lettem állampolgárként, ami alapjaiban rendített meg. Ötvenéves evangélikus, adófizető polgárként, háromdiplomás heteroszexuális színházigazgató férfiként pedig úgy ítélem meg, hogy a csalás az bűn.

– Mi lesz ezután Balikó Tamás és a Budapesti Nemzeti kapcsolatával.
– Gondolom, amíg Jordán Tamás megbízatása tart, addig az én művészeti vezetői tevékenységem is élni fog. Fiatal még ez a sok helyről összejött társulat, mely kezdett formálódni az öt év alatt. Ennek a jogfolytonosságát szerettem volna megteremteni, aminek most nyilvánvalóan vége lesz.