BAMA

Az idei március 15-én három pécsi művész is Kossuth-díjban részesült. Az elmúlt húsz esztendőben összesen hét pécsi kapta meg ezt a kitüntetést: Bachman Zoltán (2005), Bertók László (2004), Uhrik Dóra (2002), Keserü Ilona (2000), Dévényi Sándor (1999), Jandó Jenő (1997) és Bencsik István (1992). 2010 pécsi Kossuth-díjasai: Lantos Ferenc, Lovasi András és Vidovszky László.

Lantos Ferenc festő, grafikus, művészetpedagógus tavaly volt 80 éves. Pécs városa akkor, az EKF utolsó felvezető évében kiállítás-sorozattal, továbbá tudományos-művészeti konferenciával köszöntötte a művészt.
Lantos Ferenc munkásságát Pécsett fejtette ki. A Művészeti Gimnáziumban ő indította el a képzőművészeti oktatást, tanítványai közé tartoztak az 1970 körül szerveződő újkonstruktivista és konceptualista kör, továbbá a részben általa alapított Pécsi Műhely tagjai (Ficzek Ferenc, Halász Károly, Kismányoki Károly, Pinczehelyi Sándor, Szíjártó Kálmán). Tanított a pécsi Tanárképző Főiskolán és a Műszaki Főiskolán. Apagyi Máriával együtt 1968-tól kezdve komplex képzőművészeti és zenei nevelési módszertant dolgozott ki. Az ANK Martyn Ferenc Művészeti Szabadiskolájának pedagógiai rendszerét és a rendszerelvű gondolkozást ők valósították meg.

  Lantos Ferenc, festőművész

Az EKF 2010-es programsorának egyik kiemelkedő eseménye a képzőművészet pécsi mestereit felvonultató programsor, amely többek között éppen Lantos Ferenc művészetét mutatja be. Lantos Ferencről Keserü Katalin ír könyvet, amely az eddigi összefoglalóktól eltérően mutatja be a művész napjainkban is folyamatosan alakuló életművét. A monográfia kitér a művész munkásságát meghatározó szellemi-művészeti horizont megismertetésére: a pécsi és a nemzetközi környezetre.

Lovasi Andrást 1987-ben tanácsolták el a Pécsi Tudományegyetem földrajz szakáról, s még ugyanabban az évben hozta létre a Kispál és a borz zenekart. Számos album és még több koncert után 2001-ben adta ki szóló lemezét Bandi a hegyről címmel. 2005-ben alapította meg a Kiscsillag zenekart. Filmszerepeket is vállal: Sztornó (2006), A Mohácsi vész (2004), Magyar szépség (2003), Kelj fel, komám, ne aludjál (2002), Visszatérés (Kicsi, de nagyon erős 2.) (1999).

  Lovasi András a Kossuth-díj átadásán

Lovasi András 2010-ben, az EKF évében többek közt a Folk & Roll Könnyűzenei Tehetségkutató és Fejlesztő Programsorozat és Fesztivál vendégeként lép színpadra a Csík zenekarral. Lovasi a nemrégiben kifejtette véleményét a 2010-es EKF évről: „Nekünk, mezei halandóknak nem tűnik olyan nagy durranásnak a létezés, nem mindig gondolunk bele, mi mindennek kell stimmelnie, hogy létrejöjjünk, illetve ellötyögjünk a testben. De azért, hogy éljünk, hogy érdemes legyen lenni, azért már nekünk is dolgoznunk kell. Magunkon, a környezetünkön, a családunkkal, barátainkkal, ismerőseinkkel. Ez a város nagyon régóta létezik. De ahhoz, hogy újra felemelt fejjel élni kezdjen, hogy jó élet legyen benne, arra ad esélyt ez a 2010-es év.”

Vidovszky László, aki a Pécsi Tudományegyetem tanára, 1970-ben alapította meg Eötvös Péterrel, Jeney Zoltánnal Kocsis Zoltánnal, Sáry Lászlóval, Simon Alberttel az Új Zenei Stúdiót. Igen sokoldalú művész, aki többek közt színpadi zenét írt Shakespeare Szeget szeggel, Büchner Leonce és Léna, Strindberg Az apa vagy Lenz A katonák című műveihez. Eck Imre számára balettzenét szerzett Lear címmel 1988-ban. Számos kiváló magyar film zenéjének alkotója: Szürkület (1989), Az én XX. századom (1988), Az utolsó kézirat (1987), Vörös grófnő (1984), Kutya éji dala (1983), Psyché (1980).

  Vidovszky László, zeneszerző

Egy 1995-ben készült interjúban szemléletesen vázolta fel a kortárs zene helyzetét: „Ma a zene meglehetősen rossz helyzetben van, és ennek a zenészek részben szenvedő alanyai, részben közvetlen előidézői is. A zeneszerzők szerepe a zene elbizonytalanodásában egyértelmű, nem mintha lett volna választási lehetőségük. Szokás ostorozni az előadókat – miért nem játszanak mai zenét –, de a kérdés nem ez. Az a fajta zenei gondolkodás, ami az instrumentális zene kialakulásától kezdve több mint háromszáz éven át szinte folyamatosan meghatározta a zeneszerzést, eljutott végső állapotába. Mint amikor már olyan magas katedrálisokat építenek, hogy a kő a saját súlya alatt porlik szét. A hagyományos hangszertanulás felől egyre hosszabb út vezet a mai zenéhez: nem lehet csodálkozni, ha sokan el sem indulnak rajta.”