Lovasi András: Nem vagyok költő

Lovasival először úgy találkoztam, hogy egy teremben kergettük a bőrt. Mint kiderült, a Kispál és a Borz vezetője csak műkedvelő focista, ám jó néhány fontos kapcsolatot eredményezett már számára a labdarúgás. Így született a barátsága Rátgéber Lászlóval, és a csapat legújabb dobosa, Bóra Áron is kispályán játszotta be magát
a zenekarba.

– Az első számú jelöltünk Bóra Áron volt a dobokhoz, hiszen egykor a Játszótér együttesben, most a 30Y-ban  ütős, és mindkét banda sokat szerepelt velünk együtt, mi több utóbbiakkal focizni is szoktunk, és ilyenkor Áron volt a főszervező. Megjegyzem, először nemet mondott a felkérésünkre, mert egy vállalkozás köti le az idejét, arról nem is beszélve, hogy most januárra babát várnak. Így az a helyzet, hogy májusig kipróbáljuk egymást, akkor pedig együtt döntünk arról, hogyan tovább. Ütőhangszeresként a csöndes műsorban velünk van Tóth „Csülök” Zoltán is, aki régi motoros a társulatnál. Neki azonban négy zenekarral kell most összeegyeztetni a munkát.

[caption id="" align="alignleft" width="300"] Lovasi András, a Kispál és a Borz frontembere szerint a banda tagjait a zene köti össze igazából (Fotó: Mátis Péter)
[/caption]– Nem fura ez, hogy Bräutigam „Ricsi” Gábor, és Csülök is azért került ki a csapatból, mert nem tudott alkalmazkodni vagy játékszínvonalban, vagy stílusban hozzátok? Most pedig a Kiscsillagnál és a Kispálnál is újra előkerült a nevük és a muzsikálásuk?

– Tény, hogy Ricsi azért szállt ki, mert az akkori újabb dalok nehezen mentek neki. A Kiscsillagnál viszont egyszerűbb a helyzet, amit nem tudunk eljátszani, azt nem játsszuk. Ami pedig Csülit illeti, inkább csak nagyon mást gondoltunk a zenekarosdiról, és akkor se, meg most se gondolom, hogy biztosan nekem volt igazam. Ám én nem tudok máshogy dolgozni, csak ha hiszek abban amit csinálok, úgy meg, ahogy voltunk, már nem hittem benne. Azért mostanra a Csüli is sokat szelídült. Mindemellett csak a csendesülős produkcióra dolgozunk együtt. Nem szeretnénk a levest újra felmelegíteni, és valószínűleg ezt már ő sem akarná. Hozzátenném, ha a Kispál zenekar meg tud újulni, annak igen fontos szereplője a dobos. Áron már egy újabb generációhoz tartozik, amelyik Kispálon nőtt fel. Mi több, Ricsi és Csüli a kedvenc ütősei közé tartozik, így nemcsak ismeri, de be is gyakorolta tőlünk függetlenül a számainkat, és a régi repertoár helyett többet tudunk az új ötletekkel foglalkozni.

– Miért kell megváltoznia a Kispál zenekarnak? Mi nem tetszik nektek a mostani formában?

– Olyan ez, mint egy hőerőmű. Ha nem fűti semmi, akkor egy idő után kihűl. Az energiáknak meg kell újulnia. A nosztalgiabulikon vastagon kijött, hogy az eredeti triós felállás még most is abszolút jól működik, az emberek ugyanúgy beindulnak tőle, mint egykor. Csináltunk szeptember ötödikén egy A38-as hajós koncertet, melynek egyik fele trióban ment Bräutigammel, a másik fele pedig ötösben Csülivel. Bármilyen profi és zeneileg képzettebb volt azonban a második rész, azért nagyobb sikere volt az első blokknak. Egyszerűen azért, mert a Kispálban talán ez a korai felállás volt a legizgalmasabb, a legjellegzetesebb, ehhez a szellősebb felálláshoz akarunk most visszatérni.

– A dobszólók után nézzük az énekest, a szövegírót is. A szerzeményeid sajátos képi világát, asszociációit az egyetemi zsargon is beépíti.  Nem akarsz az írásaidból verseskötetet megjelentetni?

– A dalszövegkönyvek összegzik a „munkásságomat”. Úgy gondolom, hogy nem vagyok költő. A dalszövegírás, mint alkalmazott művészet sokkal jobban érdekel, és véleményem szerint bizonyos értelemben nehezebb is, mint verseket írni, mert alkalmazkodik a dalfeltételekhez, játszanak egymással a szöveg, a dallam, a ritmus. Másrészt a szándék a fontos. Nincs bennem elemi késztetés a verselésre. Ha tudnám, hogy soha nem fogom elénekelni, akkor hozzá sem kezdenék.

– Ki hat a képi világodra? Cili, a feleséged, vagy a zenésztársak?

– A családom nem szól bele, Dióssy Ákos, a billentyűsünk viszont kérdezés nélkül is megteszi. Áron az új dobos ugyancsak véleményezi a szövegeket, míg Kispál Andris soha nem mond rá semmit. Valójában akkor kérem a segítségüket, ha elakadok. Cili pedig legfeljebb úgy kritizál, hogy megjegyzi: ezt a számot nem hallgatom meg, mert nem tetszik.

– Ha már a megújulás, meg a szakadás szóba került, mennyire baráti a viszony az együttesen belül?

– Mi Kispivel egy gimibe jártunk, de ő felettem végzett két évvel. Valójában minket mindig a zene kötött össze, más közös érdeklődési pontunk nemigen akad. Igazi alkotótárs, igen jól dolgozunk együtt, de nem töltjük együtt a szabadidőnket, nem járunk össze családilag, nem
beszéljük ki a filmeket. Teljesen más a habitusunk, szinte alig van valami amiben közös nevezőn lennénk. Ez nem baj, ez egy ilyen kapcsolat.

– A Kiscsillag létrejötte nem okozott törést a viszonyotokban, hiszen Kispi kimaradt belőle?

– A magam részéről azért is csináltam ezt a rockbandát, hogy én
szólógitározzak. A Kispi nem az az ember, aki könnyen viseli, ha van még mellette egy akarnok gitárhang. Tehát ez a dolog a Kispálba nem fért volna bele. Ő olyan gitáros, aki egyedül motiváltabb, mintha valaki még pengetne mellette. Lecsó is emiatt nem lesz már ott a hangos
koncerteken a jövő évtől, és csak alkalmanként, csendesülős bulikon fog velünk muzsikálni, valamint a Kiscsillag koncerteken, mert ott eleve két egyenrangú gitárban gondolkodtunk.

– Apropó barátság. Rátgéber Lászlóval a pécsi női kosárcsapat edzőjével hogy alakult ki az országos hírű jó viszonyod?

– Ha zenészekkel a sporton keresztül, akkor sportemberekkel természetesen zenész berkeken belül ismerkedem. Egy zenész barátom, Gőbl Gabi, a Moby Dick basszusgitárosa hívott fel, aki akkoriban a Soproni Postás női kosárcsapat egyik vezetője volt. Ő ajánlott be bennünket 1996-ban az újvidéki fiúnak, mint pécsi „sztárzenekart,” hogy írasson velünk egy kosaras csapatindulót. Rövidesen kiderült az is, hogy vannak közös zenei gyökereink. Miután pedig éveket élt Angliában, végül ő mesélte el nekünk, hogy milyen volt eredetiben a rock and roll, meg a punk. Mert addig a punk engem csak Mohácsról érintett meg, a bátyám ugyanis ott tanult, és rám ömlesztette kazettán a Sex Pistolst, igaz tálalta hozzá az AC/DC-t, meg a Riblja Čorbát is.

– Ha most pénzelnék, hogy egy hónapig filmezz, filmzenét írj, vagy a Kispálnak alkoss, melyiket választanád?

– A bandának amúgy is állandóan írok, úgyhogy ha fizetnének is érte, akkor  filmzenét írnék.

– Hogy viseli a családod a sok elkötelezettségedet?

– Hát az utóbbi másfél év nagyon sűrű volt. Ráadásul csináltam egy lemezkiadót is, ami rengeteg adminisztratív teendőt jelentett, plusz jött a Kiscsillag. Gyakorlatilag nyaralni sem voltunk, csak az őszi iskolai szünetben vittem el a lányokat a Bükkbe három napra.

– Mi változik az új felállásban?

– Bevezettünk egy új rendszert a próbafolyamatban. Nincsenek éjszakába nyúló alkotói nekihevülések, minden nap pontban 17 óráig dolgozunk. Azért is kértük Áront a dobok mögé, hogy pécsi ütősünk legyen. Mert Mike-kal az volt a legnagyobb gond, hogy lejött Pestről, aztán öt napig éjjel nappal gyakoroltunk, majd hosszú szünet. Emellett újabb reformokat tervezünk 2007-re, olyan számítógépes hátteret alakítunk ki minden zenekari tagnál, hogy a dalvázlatokat egymásnak küldözgethessük, és otthon dolgozhassunk az ötleteken.

– Leányaid hogy kezelik énekesi sikereidet?

– A napokban megkérdeztem a nagyobbikat, hogy mi megy az általánosban a mai zenék közül: Tankcsapda, Bëlga? Mire csak legyintett. A 30Y-t említette, meg még egy-két új nevet, de megjegyezte, biztos, nehogy elkeseredjek, hogy vannak Kispál és a Borz kedvelők is. A kisebb lányom viszont csak annyit mondott: – Miért nem vagy te inkább olyan irodásember, vagy koncerteznétek délelőtt, és  akkor délutánonként mindig együtt lehetne a család!

Filmzenék, fő- és epizódszerepek

Lovasi úgy véli, hogy egy popzenész az alternatív kategóriából úgy kerülhet csak be a mainstreambe, ha valamelyik társművészet beemeli. A Csinibaba film sikere volt az, ami széles körben ismertté tette az országban a Kispál és a Borz együttest. Így kezdődött, napjainkra

pedig divat lett a filmzenéket a fiatalok körében futó bandákkal és ismert zenészekkel készíttetni.

Az énekes életében aztán jöttek a Jancsó-filmek, és a Sztornó. Utóbbi András szerint egész más történet, itt a harmincas szemüveges figura kellett a rendezőnek. Ez a felkérés egyszeri és megismételhetetlen. Ő ugyanis nem színész, csak ezt az egy karaktert tudja, és ez kellett a filmbe.

A filmzeneírás viszont működhet hosszú távon. A zenekar legfrissebb munkája éppen egy ilyen alkotás, a Duna TV megbízásából a Szuromberek című álnaív mesefilm muzsikáját írták meg, és itt is feltűnik a vásznon, mint vándorzenész.

Jó és jobb lemezek, avagy a siker titka

Minden együttesnek vannak jobban és rosszabbul sikerült lemezei, és ez nem feltétlenül annak a függvénye, hogy mennyi időt és munkát szántunk az elkészítésére, monologizál a sikerről a zenekarvezető. Léteznek kísérletek, amik kevésbé jönnek be. Utólag minden lemezünkről elmondhatom, sokkal jobban meg lehetett volna csinálni valamelyik részét, ám ezek a CD-k már klasszikusok, a maguk bénaságával együtt. Minden zenekar legizgalmasabb időszaka ugyanakkor a pályája legeleje. Csinálhat később nagyon jó albumokat, de ha befut valamiért,

az azért történik, mert olyat tett, amit a többiek nem, és időben csinálta. Ott van például a Makám és Kolinda esete, akik a hetvenes évek végén fantasztikus muzsikát játszottak. A világon az elsők között olyan zenét, amit ma word musicnak hívnak, akkor meg nem tudtak vele mit kezdeni. De még sorolhatnánk a példákat. A Kispál viszont éppen időben hozott valami újat.

pedig divat lett a filmzenéket a fiatalok körében futó bandákkal és ismert zenészekkel készíttetni.

Az énekes életében aztán jöttek a Jancsó-filmek, és a Sztornó. Utóbbi András szerint egész más történet, itt a harmincas szemüveges figura kellett a rendezőnek. Ez a felkérés egyszeri és megismételhetetlen. Ő ugyanis nem színész, csak ezt az egy karaktert tudja, és ez kellett a filmbe.

A filmzeneírás viszont működhet hosszú távon. A zenekar legfrissebb munkája éppen egy ilyen alkotás, a Duna TV megbízásából a Szuromberek című álnaív mesefilm muzsikáját írták meg, és itt is feltűnik a vásznon, mint vándorzenész. Jó és jobb lemezek, avagy a siker titka Minden együttesnek vannak jobban és rosszabbul sikerült lemezei, és ez nem feltétlenül annak a függvénye, hogy mennyi időt és munkát szántunk az elkészítésére, monologizál a sikerről a zenekarvezető. Léteznek kísérletek, amik kevésbé jönnek be. Utólag minden lemezünkről elmondhatom, sokkal jobban meg lehetett volna csinálni valamelyik részét, ám ezek a CD-k már klasszikusok, a maguk bénaságával együtt. Minden zenekar legizgalmasabb időszaka ugyanakkor a pályája legeleje. Csinálhat később nagyon jó albumokat, de ha befut valamiért,

az azért történik, mert olyat tett, amit a többiek nem, és időben csinálta. Ott van például a Makám és Kolinda esete, akik a hetvenes évek végén fantasztikus muzsikát játszottak. A világon az elsők között olyan zenét, amit ma word musicnak hívnak, akkor meg nem tudtak vele mit kezdeni. De még sorolhatnánk a példákat. A Kispál viszont éppen időben hozott valami újat. Lovasi András, a Kispál és a Borz frontembere szerint a banda tagjait a zene köti össze igazából (Fotó: Mátis Péter) -->