A csúcson a pécsi faipari technikusok

A világ legjobb asztalosa, László Attila Pécsett dolgozik – tavaly Brazíliá­ban nyerte meg a világversenyt. Úgy tűnik, jó hatással volt ez a siker a térségi szakmai utánpótlásra, mert most a Simonyi Károly Szakközépiskola faipari csapata nyerte meg az országos szakmai versenyt. Wajandt Gábor tanár beszámolt lapunknak a győzelem részleteiről is.

– Mire jogosít az, ha valaki a pécsi Simonyiban faipari technikusként végez?
– Az asztalosnál jóval több, de az üzemmérnöki szint alatt marad ez a négy plusz kétéves képzés. Jól alkalmazható például az itt szerzett tudás önálló vállalkozáshoz, tervezéshez, kivitelezéshez.

– Hogy állt fel a csapat?
– A mi fiaink: Messzinger Ákos, Krausz Tamás, Daszkalov Krisztián. Így, többes számban, mert a sikerben van némi érdeme az elméleti és gyakorlati felkészítés kapcsán a hétfős faipari munkaközösségünknek is.

– Milyen napjainkban egy országos szakmai tanulmányi verseny?
–A múlt hétvégén zajlott, kétfordulós rendszerben. Budapesten harminc csapattal és írásbeli teszttel indult, és a társaság fele jutott a második, gyakorlati körbe, Sopronba, a Nyugat-Magyarországi Egyetemre. Egyébként az iskolánk csapata harmadik éve ott van mindig a legjobb ötben, most viszont végre felállhattak a fiúk a dobogó legfelső fokára is.

– Miben kiemelkedő ez a trió?
– Kreatívak, precízek, ügyesek, továbbá elméletben és gyakorlatban is jól kiegészítik egymást. Autista gyerekeknek kellett a döntőben 50x50x50 centis guruló irodai konténert készíteni három kisebb és egy nagy fiókkal, speciális funkciókkal, megadott műszaki rajz alapján.

– Mennyire van felkészülve egy mai szakközépiskolás ilyen feladatokra?
– A csapattagok idén végeznek, és vizsgaremekeket kell év végén leadniuk. Van, aki franciaágyat, más szerelőkomódot, tévéállványt vagy íróasztalt készít, szóval hasonló nehézségű munkákon dolgoznak az iskolában is.

– Felértékelődnek mostanában az iparos szakmák. Hol állnak ebben az összevetésben?
– Nagyon keresettek az asztalos és a faipari technikus végzőseink, a cégek folyamatosan bejelentkeznek a diákjainkért. Idén például hét új technikusunk lesz, de már mindenkinek megvan a munkahelye. Az utóbbi esztendőkben az a tapasztalat, hogy aki előre nem kötött szerződést, a technikusi papírral két-három nap alatt elhelyezkedik. S megjegyezném, többnyire mindannyian itthon. Nem készülnek külföldre, mert boldogulnak a lakhelyük közelében is, méghozzá nem is rosszul, úgy 100–200 ezer nettó között mozog a kezdő fizetésük.

– Hogy kerül a középszintű oktatásba egy faipari mérnök?
– Miként csaknem minden tanártársam, magam is eltöltöttem néhány évet az iparban. A kollégák közül pedig jó néhányan másodállásban űzik a gyakorlatban tanult mesterségüket. Ugyanakkor nekünk a munkánk egyben a hobbink is, otthon például magam terveztem és készítettem az összes bútorunkat. Mindemellett most az én legfőbb házi elfoglaltságom a kislányom, mert első gyermek, és még csak másfél esztendős.

Tíz éve tanítja a szakmáját

Wajandt Gábor Dombóváron született 1980-ban. Épületasztalos szakmunkásként végzett, majd leérettségizett és a Soproni Faipari Egyetemen szerzett üzemmérnöki diplomát 2004-ben. Komlón kezdte a munkát termelésirányítóként egy faipari kft.-ben, majd elvégzett egy menedzser szakmérnöki képzést is a soproni egyetemen. Ezt követően két évre a dombóvári tanműhelybe került szakoktatónak, a Pécsi Szakképzési Centrum Simonyi Károly Szakközép- és Szakiskolájában pedig immár nyolcadik éve tanít, ahol most a faipari munkaközösség vezetője.